2024-04-17
Gergely Tamás 10
Gergely Tamás: ÜRÖM
Kérdezi Vadmalac a komájától: ”Mi az öröm?”
Vannak neki ilyen, a filozofikumba hajló gondolatai, egészen pontosan, ha marad annyi ideje a napi musszok között, kidob az agya rejtvényeket. Mint ezt is.
Ettől lesz másabb, mint a többi, komája ezért csodálja. Le...
Gergely Tamás: SZALONNA VAN
”Nyár van, nyár van”, rikkantgatta Vadmalac komája, a lakásukba be sem ment, csak a félig nyitott ajtón keresztül mutogatta degeszre tömött táskáját. Hogy lássák, meg van töltve finomságokkal.
”Kolbász, szalonna, szalonna, kolbász, grillezünk, sütünk”, kecseg...
Gergely Tamás: SZEMBENÉZÉS
Vadmalacnak volt egy álma: hogy építenek Makkos közepére egy óriási tükröt, a lakosokat beterelik a tükör elé, s akkor azok ott szembenéznek önmagukkal.
Komájának ellenvetése van: lefújja a szél, összetörik egy nagy kővel, átbújnak alatta, Mellette, más szóva...
Rövidesen kisebb CSEHI PÉTER-albummal jelentkezik a Lenolaj, előzetesként álljon itt egykori kollégája anekdotikus visszaemlékezése a nemrég elhunyt művészről
Ami Pétert illeti - mint emlék-anekdota -, ugyanazt írhatnám róla, mint megboldogult Németi Rudi barátunkról. Tudniillik ketten jöttek el focizni a Titánba egy szétrepedezett betonpályára. Utcai ruhában és cipőben, halálsápadtan, levegőt kapkodva rohangált elő...
Gergely Tamás: Vadmalac zavara
Malacka filmet látott, s meghatódott tőle. Amikor mesélte, azt emelte ki, hogy igen emberi volt, mindenik szó nélkül vállalta, vitte a rá kiszabott batyut.
Amit a sorstól kapott.
”Szépen fogalmaz” – gondolta Vadmalac. - S milyen igaz. Hogy mindenkinek van eg...
Gergely Tamás: FIFI
* (Részletek) *
Fifi vagyok, a Vörös Áfonya illata, akit Áfonya anyó könnyezett a világra hajnalban, amikor a levegő a legfrissebb, s amikor a Darazsak, Méhek meg egyéb virágpornyalók alighogy ébredeznek.
Nevem a Csértől kaptam, akinek tollai közé bemenekü...
Gergely Tamás: Hogy velem mik történnek! Összegubancol
Szállnék le, de valami húz visszafele, hát a fülhallgatóm. A zsebrádiómhoz tartozó…
Szóval, hogy ép ésszel kibírjam a mások fecsegését a metróban, rádiót hallgatok. Ilyen kis 10-grammos, na jó, húsz, az ultrarövidet fogja, az nekem untig elég.
Hanem egy ...
Gergely Tamás: Az Idő partján
Kiültek a dombtetőre, előttük hömpölygött a folyam.
Malacka meg Vadmalac, ritka csendes pillanatok egyike. Enyhén sütött a nap, nem tűzött, Vadmalac társa vállát átölelte.
Mintha ők meg a világ, ketten az életben lettek volna. Nem a Paradicsomban, de majdnem...
Gergely Tamás: Árnyékfénykép
Vadmalac valami furcsát látott. Meglepte a dolog, mert úgy hitte, mindent látott, megélt, tapasztalt korábban.
Szóval a képen egy fekete kamera, japán fényképezőgép látszott (”Hogy a japcsik ebben mindig a legjobbak!”), s annak a folytatásaként sötétség, de l...
Gergely Tamás: Nedvzöld
Születésnapi ajándék Muhi Sándornak
Ültek a folyó partján. Vadmalac meg a Komája.
”Figyeled - mondta Vadmalac, - ma olyan ”nedvzöld” a színe.
A koma egyre csak mormolta: ”Nedvzöld, nedvzöld.” Majd Vadmalachoz fordulva ezt mondta: ennek a folyónak ezer szí...