Szinte hihetetlen, de másutt azt olvassuk, hogy a ló hosszabb távon sem állja a versenyt az emberrel. Középtávon bizonyára a ló győz, de például a mexikói tarahumara indiánok, akik naponta 150 kilométert is megtesznek “ügetésben”, egynapos versenyeiken mindig jobban állják a sarat a lovaknál. 1924-ben azután George Hall, az akkori legjobb maratoni futó hatnapos versenyre hívta ki Black Jacket, a húszas évek híres versenylovát. (Elképzelhető, hogy a fogadást kedvelő angolok mekkora összegeket helyeztek letétbe Hall, illetve Black Jack mellett!)

Nos, az első 48 óra után még a versenyló vezetett nagy fölénnyel, de az ötödik napon szegény pára annyira kimerült, hogy tulajdonosa – állatbaráti megfontolásokból – bedobta a törülközőt. A futónak ekkor már 15 mérföld (kb. 24 kilométer) előnye volt.

Lovassal a hátán – nemzetközi szabályok szerint – nem is szabad egy lónak hosszabb távot megtennie 96,1 kilométernél (vagyis 60 mérföldnél), öt egymást követő napon és kilencórai “munkát” számítva. A történelemből is számos esetet ismerünk, hogy a gyalogos katonák egy nap és egy éjszaka nagyobb távolságot jártak be puskával – borjúval a hátukon, mint a legfürgébb huszárlovak.