Részt vett az 1980 októberében elkészült, a magyar szamizdat irodalom egyik meghatározó dokumentuma, a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottságában. 1988-tól a Holmi című irodalmi, kulturális és kritikai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. 1994-től a Magyar PEN Club tiszteletbeli elnöke volt.

Legismertebb kisregénye a Sarusok, drámája: a Magyar Médeia, elbeszéléskötete: Az örökség.

A SARUSOK című regény ajánlásaként ezt írta:

Miért ír az ember?
Hogyha torkán akad egy falat történelem, fölköhögje. Hogyha önmagával nem akaródzik gorombáskodnia, teremtsen valakit, akinek nyugodtan odamondogathat. Hogyha cseppfolyós körülötte a világ, megszerkessze a kristályrácsát.
Kinek ír az ember?
A fentiekből következik, hogy önmagának. De hogy erre fölmentést adhasson, elhiteti magával, hogy fontos, amit ír. Hogy másoknak mond valamit. Hogy szolgál vele. S hogy ettől, épp ettől tartozik majd valahova.
A Sarusok a kívül és bent ellentét oldaná egységgé, mert eretnek nincs, ha inkvizítor nincsen, üldözött és üldöző egymás igazát igazolja.

És egy rövid RÉSZLET a regényből:

És benneteket nem kell harag sem emésszen, testvéreim. Mert mi a harag szülőanyja? A más sorsú ember. De előttetek bezárul a város kapuja. A kevély veletek nem kevélykedhet. A fösvény tőletek nem kaparhat. A buja tőletek kéjt hiába vár. Az irigy nem titeket irigyel. A torkos nem a ti asztalotoknál töltekezik. Miért lennétek hát haragosok? Együtt éltek egysorsúak egy fedél alatt; élhettek hát szeretetben; az Úr és egymás szeretetében. Mert másnak kemény elszánás a Sátánnal vívott harc, hogy vállalja a szent szegénységet és szüzességet, de tihelyettetek maga az Úr döntött. S nektek mást tennetek sem kell, csak hogy békével és harag nélkül tudomásul vegyétek az ő szent akaratát, s hogy hálát zengjetek érte…

*