MEGCSALT BIZALOM

Suhog a szél, remeg a fa,
Juhászlegény ül alatta,
Rojtos, hímes gyolcs ruhája
Bús panaszt nyög furulyája.
Néz föl-alá, s mindenfelé,
De Erzsi csak nem jön elé,
Nem hoz rózsát kalapjára,
Forró csókot ajakára.
Három napig vár hiába,
Szegény majd elvesz bújába,
“Erzsi, hozzám hűséged nagy,
Tudom jönnél, de beteg vagy.”
Jó juhász, be csalatkozol,
Ha lány hűségében bizol,
Erzsi tegnap korán reggel
A huszárok után ment el.

KORTESDAL

Magyarország az én hazám,
Itten nevelt apám, anyám,
Magyar az én nemzetségem,
Önállás a büszkeségem.

Igaz magyar csak úgy vagyok,
Ha hazámnak jót akarok,
Egy Istenem; egy királyom,
Ezt tisztelem, azt imádom.

Szent a magyar nép törvénye,
Ez oltalma, szemefénye
Ami oly szent, át nem hágom,
A fát alattam nem vágom.

Ha választok előljárót,
Viceispánt, szolgabírót
Ebben engem a becsület
S az igazság lelke vezet.

Júdás-pénzen, boritalon
A lelkemet el nem adom,
Cudar az, aki ezt teszi,
Még cudarabb, ki megveszi.

Lélekkerítő kupecek,
Veletek nem adok, veszek,
Hitvány kalmár a házaló,
Otthon is elkel, ami jó.

Ki velem csak akkor koma,
Ha áll a tiszti lakoma,
Nem kell csalóka hivása,
Rókafark-csóválgatása.

Ki rávaló, s megérdemli,
Az bennem emberét leli,
De rám magát ne imádja
Benőtt már a fejem lágya.

Akárki szól, meghallgatom,
Vadul le nem hurogatom,
Mert ha magyart magyar bántja,
Ki leszen tehát barátja?

Ha szavam kérik, követem
Saját lelkiesméretem,
De más szájával nem eszem,
Mire való volna eszem?

Hazámé javam, életem,
Ha kivánja, lefizetem,
A terhet nem tolom másra,
Adok közös javításra.