Majd elfelejtettem, a rózsáknak volt egy hatalmas titkuk. Ha jószívű ember szakajtott belőlük, az még abban az évben meglelte a párját, ám ha gonosz ember, az bizony a halál fia lett. Nem véletlen tehát, hogy így végezte a mihaszna herceg.

A herceg apja dühében elégette az egész rózsakertet, a leányt pedig az udvaron elevenen eltemettette.

Teltek, múltak az évek, a rózsakertből temető lett, s a leány sírján kihajtott egy rózsaszál. Éppen ennek az illatára tért magához az a magyar huszár, aki a szabadságharc idején a zsigárdi csatában megsebesült. A rózsaillat olyan erőt adott neki, hogy talpra állt, és úgy, sebesülten, elindult arra, amerre az illat vezette. Így talált rá a rózsatemetőre, s ott a leány sírjára. Mivel nem hallott a történetről, leszakajtotta a rózsaszálat. Attól ugyan tartott kissé, hogy ha temetőből virágot visz haza, a halott kísérteni fogja, ám szomorúságában így gondolkodott: „Hogyan is kísértene engem valaki, hiszen még otthonom sincsen!”.

Folytatta a bujdosást, s egyszer csak megpillantotta a meghalt öregapja halászkunyhóját.

– Legalább ezt nem gyújtották fel… – mondogatta magának. Vizet öntött egy favázába, abba tette a rózsát, az asztal közepére. Reggeltől napestig halászott, de bizony az aranyhalak elkerülték. Egyszer, amikor hazajött a halászatból, nagyot nézett. Olyan rend volt a kunyhóban, mint a császár palotájában. Így volt ez másnap is. Elhatározta, hogy utánanéz a dolognak. Reggel úgy tett, mintha halászni indulna, aztán óvatosan belesett a kunyhó deszkarésén.

Látja ám, hogy a rózsa kiugrik a vázából, bukfencet vet, s rózsaillatú nádszálkisasszonnyá változik!

Nagy váratlanul belépett az ajtón, s megkérdezte a leánytól, kicsoda ő.

A leány erre elnevette magát, és csak ennyit mondott:

– Ha akarom, rózsa vagyok, ha akarom, széplány vagyok.

Mivel azonban megtetszett neki a magyar huszár, és nem volt kedve a vázában elhervadni, elmesélt neki mindent, az elejétől a végéig.

Meg is szerették egymást azonnal, és másnap már egybe is keltek!

Egy szekérderék rózsát hozattak, azzal díszítették az asztalokat a lakodalomra. A menyasszony hajában is rózsa ékeskedett, de még a vőlegény gomblyukában is. Minden zsigárdi táncolt a lakodalomban: ágrólszakadtak, nagy hasú gazdagok, okosak, ostobák, hát még a sánták!

***

Kapcsolódó oldalak:

Fellinger Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Megjelent Fellinger Károly: Ilka vára című mesekönyve