Felkapcsolta a kerti lámpát és lám, Buddha majdnem teljes életnagyságban ott meditált a kertünk kellős közepén. Hirtelen én sem tudtam hol vagyok és egyáltalán, ahogy a férjem is csak nézett de azt viszont nagyon.
Egy perc is eltelt míg rájöttem, hogy a barátaink ajándéka ül a fűben meditálva.
Felnevettem, elmagyaráztam a gyereknek hogy ugyan közvetett módon de mégiscsak itt van Buddha, nosza húzzuk ki a frissen áttelepített sáros fűről a járdára, tisztítsuk le, mert közben esett, és tegyünk elé egy lámpást.
A hadművelet kivitelezésében a férjem aktívan részt vett, különös tekintettel arra, hogy megfenyegettem, hogy ha nem segít, behozom a szobrot a nappaliba és ott állítok neki oltárt.

Másnapra vártuk vacsorára ugyanis a koreai lelkészt és a feleségét.
Igazán kíváncsi lettem volna mit szólnak Buddhához a nappaliban, habár a pap kifejezetten jó fej és meglehetősen nyitott ember is, de azért mégis…

Így esett, hogy a lányom csodát látott, a férjem Buddha szobrot cipelt és pucolt én pedig hálás szívvel gondolok most is a barátainkra, akik nem tudom milyen ötlettől vezérelve megajándékoztak egy igen szép Buddha szoborral.

Azóta reggelenként a télikertben, kávé előtt őt üdvözlöm mély hálával a szívemben és mosollyal az arcomon…

***

EUGENIA S. LEE alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

EUGENIA S. LEE alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán