Charles-Émile Reynaud (1844–1918)
francia mérnök és feltaláló

129 éve, 1892. október 28-án vetített először rajzolt mozgóképet a falra Émile Reynaud  francia mérnök  a párizsi Grévin Múzeumban. Reynaud Optikai Színházának nyilvános vetítése volt a világon az első, ahol mozgóképet láthatott a nagyközönség, ezért 2002-ben az évforduló tiszteletére ezt a napot nevezte ki a Nemzetközi Animációs Szövetség (ASIFA) az animáció világnapjának.

Reynaud találmányával három évvel előzte meg a filmgyártás úttörőiként számon tartott Lumiére-fivérek első nyilvános filmbemutatóját.

Reynaud egyik nagy érdeme, hogy képes volt kitalálni az átlátszó, hosszú szalagok mozgatását, sőt, el tudta képzelni azt csapok és lyukak szellemes rendszerével. Az optikai színházhoz a nagy újdonságot, a celluloidot használta fel. Hosszú, a szélein perforált celluloid-szalagra festette fel a képeket. A perforáció segítségével akadálytalanul továbbíthatta a képcsíkot, tehát a képek nem remegtek, nem ugráltak vetítés közben. A háttérképekhez több vetítőt is használt, sőt a képcsíkokra kis fémnyelvecskéket erősített, amelyek elektromos kapcsolóval beindították a képhez passzoló hangeffektust. Az előadásokon Reynaud maga vetítette mozgóképsorait.

Az Optikai színház előadásai 1900-ig tartottak. A több mint 12 800 előadást körülbelül 500 000 néző látta. Az 5-ös számú szalag (Egy kabin körül) dobozán, amely szerencsésen megmaradt, a szerző a saját kezével jegyezte fel: „Ezt a jelenetet 10 000-szer mutattuk be 1894. decembertől 1900. március 1-ig, 62 hónapon át a Musée Grévin-ben délelőtt és este.„

Reynaud előadásai tették talán a legtöbbet azért, hogy a párizsi közönség nyitottá váljon a későbbi mozifilm-vetítésekre, hiszen rajzainak jól megvilágított figurái mozogtak, futottak, ugráltak, táncoltak, sírtak és nevettek, mint a való életben. Reynaud-nak óriási szerepe volt a mozi sikerében, a mozi megjelenése után azonban optikai színháza sokat veszített varázsából. Fel kellett adnia vállalkozását, elkeseredettségében felszerelése nagy részét a Szajnába dobta.

Jacques Tati az Hulot úr nyaral (1951) című filmjébe beillesztette az Egy kabin körül című animáció képsorait, így tisztelgett emléke előtt.

(mtva)