Hornyik Anna: Múzeumok 2017-es éjszakája

Jyll — Sun, 25 Jun 2017 17:20:54 +0000

Késő délután találkoztunk barátaimmal a Vasúttörténeti Parkban. Kék karszalagok fel, irány a múzeum. Hirtelen újra gyerek lettem, mert a vasút közelében nevelkedtem testvéreimmel együtt. A vasszerelvények és a szén illata teljesen bejárta testemet. A mozdonyok között egy régmúlt világba csöppentem.
A kínálatdömping bizonytalanságérzetet keltett bennem, nem tudtam, melyik program az izgalmasabb, de a barátaim is kissé elvesztek a lehetőségek tömkelegében. Végül úgy döntöttünk, hogy spontán megyünk el a programokra, aminek csak egy akadálya volt: az egyidejűség. Annyifelé szakadtunk volna, ahány műsorról tudtunk. Végül megállapodtunk egy lazább esemény megtekintésében, így a Vasúttörténetiből elfutottunk a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumba, a kertbe, ahol népviseleteket mutattak épp be. Alig kaptunk levegőt, olyan meleg volt.
A bejáratnál az ideiglenesen felállított baldachin alatt gyönyörű tolltartókat varrtak a szorgos fehér-barna-sárga kezek. Gondolatban a kézművesekhez csatlakoztam, hisz anno én is készítettem vászonból tárgyakat, de inkább pénztárcákat, mint tolltartókat. A meleg elől menekülve visszarobogtunk a Vasúttörténetibe, ahol a rézfúvósok indulókat fújtak. Megható volt hallani a kissé szólamon kívülre kerülő hangokat, és a közönség lelkesedését látni. Elmentünk a Holokauszt vagonhoz is, ahol egy régi, kedves ismerőssel találkoztam.
Miután kezdett besötétedni, a kék papír-karláncnak köszönhetően a város másik felén található Labirintusba mentünk. Csak a felét voltunk képesek bejárni, mert úgy megszállták a helyet az érdeklődők, hogy alig tudtunk haladni. Hármunk közül ketten rosszul lettünk a tömegtől, így gyorsan kisiettünk onnan (is). A Sziklakórház előtt egy utcányi sor állt, ide már nem jutottunk be. Ezt követően a jó öreg Dohány utcai Zsinagóga elé mentünk, hogy ismerős dallamokat hallgassunk. Itt végződött a múzeumozásunk.
A papírkarlánc még ma is a karomon van. Kár, hogy nem többnapos a rendezvény, egy ilyen volumenű esemény megérné, ha egy hétig tartana, de az is igaz, hogy a múzeumok ebben az esetben lehet, hogy jelentős bevételtől esnének el. Így nem marad más, mint előre megszervezni, mely programokon akarunk részt venni, ámbár úgy gondolom, a körültekintő szervezés ellenére jövőre is le fogunk maradni sok jó élményről.

***

Hornyik Anna alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Különvélemény rovatunkban megjelent összes írás

Dohány utcai Zsinagóga – Lenolaj

Hornyik Anna: Múzeumok 2017-es éjszakája