Pedig János pont erre gondolt. Az igazság az volt, hogy még az ő novellásköteteit sem olvasta végig. János ezt is sértésnek fogta fel, pedig nem kellett volna…
Júlia tisztviselő volt. János pedig egy ügyvédi irodában dolgozott. Gyermekük nem volt. Júlia pedig szeretett volna. Kettejük fizetéséből megéltek szerényen. János néha elment a színházba, Júlia meg inkább könnyűzenei koncertekre. Jánosnak nagy kedvence volt Shakespeare. Főleg a Hamlet és a Macbeth. Bár utóbbi időben már maga sem olvasott semmit, de azért többet, mint Júlia.
Másnap, mikor ismét ágyba bújtak, János egy novelláskötetet adott Júlia kezébe.

– Azt akarom, hogy ezt elolvasd! – mondta neki.
Júlia egy nagyot sóhajtott aztán azt mondta:
– Jó ezt elolvasom, de többet ugye nem adsz a kezembe?
– Nem. Csak ezt olvasd el! – kérte János.
– Rendben. – s olvasni kezdte.
Kezdte megszokni a novellák ágas-bogas tépett csavart fogalmazásmódját. De sietett vele. Némely mondatot átugrott. Aztán egy félóra múlva letette a könyvet.
– No milyen volt? – kérdezte a férje.
– Igazán érdekes. Csak volt egy novella, amit nem értettem.
–Melyiket? – kérdezte kíváncsian az író.
– Amikor Pista bevallja, hogy ő lopta el a tyúkot.
János nevetett.
– Így volt neki csattanója.
– Most hagyj aludni!
– Rendben.
Júlia falnak fordult s hamar elaludt. Másnap fáradtan tért haza a munkából. Este ismét egy könyvet vett a kezébe. Ez János második novelláskötete volt. János szíve majd kiugrott az örömtől és a boldogságtól.
– Na, ennek igazán örülök!
– Kedvet kaptam az olvasáshoz! Jók a novelláid!
–Ugye? Tudtam én, hogy jó író vagyok!

Júlia majd egy óráig bújta a könyvet. Tetszett neki valóban. Szinte ki is olvasta az egészet. Mikor letette, azt mondta:
– Ez tényleg izgalmas és érdekes volt!
János még el is pirult.
– Köszönöm! – mondta aztán zavartan.
Majd mindketten elaludtak. S napra ismét nap következett, s este különös dolog történt. Júlia egy könyvvel bújt az ágyba. Ám rátekintett János is, s nem volt a dologgal megelégedve. Ki nem állhatta Kosztolányit.
– Drágám! Én nem szeretem Kosztolányit! Miért olvasol ilyeneket?
– Kosztolányi nagy költő volt!
– Nekem nem!
– Az a te bajod! Nagyobb író, mint te!
János egyenesen megsértődött.
– Hogy az én feleségem Kosztolányit olvas! Ez felháborító!
Majd falnak fordult s frusztráltan zuhant álomba.

Dinók Zoltán vagyok 1981-ben születtem Kecskeméten. Voltam hírlapárus és könyv-kereskedő. Leginkább novellákat írok. Több mint harminc lap közölte írásaimat. Ezek a Partium, a Kapu, Várad, Kláris, Látó, HM magazin, Újnautilus, Ezredvég, Palócföld, Nappali Menedékhely, Bécsi Napló stb… Most a járvány miatt nem dolgozom, hanem itthon vagyok és írok.