Valóban, a New York-i holland hagyományok híres megörökítője, az Egyesült Államok első igazán nagy írója, Washington Irving – Diedrich Knickerbocker álnéven – már 1809-ben írt Mikulás apóról. Joviális figura ez az ős-Mikulás, holland tajtékpipát szívogatva száguldozik a fák kopár ágai fölött szekerén (nem szánkón!), miközben ajándékokat pottyant be a kis farmházak kéményein. (A motívum Irving New York-i történetek című könyvében jelent meg a XIX. század első évtizedeiben.)

Néhány évvel később, egy ma már feledésbe merült amerikai költőféle, Clement C. Moore írt saját gyermekei szórakoztatására Szent Miklós látogatása címen egy versikét – de a mai Mikulás grafikai képe még mindig váratott magára. Ez végül is egy Thomas Nast nevű, a maga korában ismert német-amerikai rajzoló műve. Itt már minden együtt van, a hermelingalléros vörös kabát, a bőröv, a hófehér szakáll, a pocak, a puttony és a rénszarvasok vontatta szánkó. Át is szánkózott ez a kedves alak nemcsak a New York-i farmok és a házak kéményei fölött, hanem Lindbergh módjára, nyugattól keletnek, az atlanti vizek fölött.

Nast majdnem olyan érdekes alak, mint maga a Mikulás. A bajorországi Landauban, szülővárosában, mint kisfiú látott Mikulás-napi ünnepséget; az ottani Mikulás apók azonban komor és szigorú bácsik voltak: alaposan kifaggatták a megszeppent gyermekeket: jók voltak-e, és nem osztogatták a cukrot automatikusan, szükség volt néha a virgácsra is. Nast, aki tizenöt esztendős korától remek képeslap-illusztrátor volt, 22 esztendősen pedig önálló rajzoló-riporter, “amerikanizálta” a New York-i holland Mikulást: kedélyes, mosolygós figurává tette. Még egy nagy érdekesség: 1874-ben ő tervezte meg a két nagy polgári párt, a republikánusok és a demokraták számára azóta is használatos emblémákat: az elefántot és a szamarat. (A republikánusok “címerállata” az elefánt, a demokratáké pedig a szamár.) Nast – kivéve az 1884. évi elnökválasztásokat – tüzes republikánus volt, aki az 1861-1865-ös polgárháború idején rajzaival sokat tett Lincoln elnökért és a szabad államok ügyéért.

AZ 1840-ben született Nast, a sikeres rajzoló, szegényen halt meg 1902-ben, az ecuadori Guayaquilban; amerikai konzuli beosztást kapott, hogy ne haljon éhen. Hiába várta: nem jött el hozzá a Mikulás.

***