Cserenkó Gábor – Lenolaj

Cserenkó Gábor: Az iker

Jyll — Thu, 10 Sep 2020 22:01:57 +0000

E-mailben küldte el az írásait a Szerkesztőségnek, minden vasárnap délután. Sosem kellett nekik egy sem, holott elég változatos témák ötlöttek eszébe. Írt a Földről, a Vízről, a Levegőről, tegnapelőtt a Vulkánról is. Dacból nem vette a Szerkesztőség újságját, mert ha már nem közlik a novelláit, akkor nem is olvassa a lapot. Nem is sejtette, hogy mekkora mérvű az ok, ami miatt a Szerkesztőség nem foglalkozott vele. Volt egy ikertestvére, akiről nem tudott. Ő péntekenként küldte el írásait a Földről, a Vízről, a Levegőről. Tegnapelőtt a Vulkánról is.

***

Cserenkó Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Cserenkó Gábor (1978) Kalocsán született. A bajai Eötvös József Főiskolán szerzett könyvtáros képesítést. Dolgozott iskolában, könyvtárban, kulturális újságíróként. Tevékenykedett rendezvényszervezőként, újságszerkesztőként, vezetett filmklubokat. Novellái, kisprózái rendszeresen jelennek meg online fórumokon és nyomtatott irodalmi folyóiratokban is. Eddigi kötetei: Talán a dalok (2012), Nem veled nevetek (2015), Egy megfigyelő feljegyzései (2017).

„Talán most értem meg rá, hogy felvállaljak egy könyvet.” * Interjú Mihó Izabellával az Életmorzsák című novelláskötet szerzőjével. *

Jyll — Thu, 09 Jan 2020 17:07:56 +0000

Mihó Izabella

Mihó Izabella 1980-ban született, Baján. Érsekcsanádon nőtt fel, jelenleg egy Dunához közeli kistelepülésen, Foktőn él a családjával. Húszévesen került Kalocsára, ahol a Korona Rádió műsorvezetőjeként dolgozott a kisfia születéséig. A könyveket már gyermekként nagyon szerette, azok nagy hatással voltak rá. Hisz a szó erejében. Művei megjelentek folyóiratokban, antológiákban, első kötete tavaly decemberben látott napvilágot.

Mesélnél a kezdetekről?

Talán az egész akkor kezdődött, amikor megtanultam olvasni. Szerintem csodálatos az a folyamat, ahogy a betűk és a mondatok a képzeletünkben képekké, érzésekké alakulnak át és megajándékoznak egy élménnyel, ami különösen fantasztikus lehet, ha a könyv stílusa, témája találkozik az olvasó ízlésével is. Rengeteget olvastam, szépirodalmat és verseket, krimiket, drámákat, romantikus és hátborzongató történeteket, amivel, ha nem is tudatosan, de folyamatosan bővítettem a szókincsem. Azt gondolom, hogy ez az egyik alapja az írásnak, illetve fontos, hogy az ember jó megfigyelő legyen, sok egyéb mellett persze. Az első szárnypróbálgatásaim az általános iskolai fogalmazásokat leszámítva tiniként voltak versekkel és novellákkal, és bár nagyon élvezem a rímekkel való játékot, azt hiszem, inkább a próza az én asztalom. Annak idején világmegváltó újságírónak készültem, most, közel harminc évvel később, már más cél vezérel; szeretnék egy értéket hátrahagyó író lenni.

Rádióbemondóból hogyan lesz valaki író?

Hiszek abban, hogy az életünket mi alakítjuk a döntéseinkkel, de abban is, hogy nagyon sokat számít a környezetünk és az emberek, akikkel találkozunk. Eszembe sem jutott, hogy rádiós műsorvezető legyek, amíg nem találkoztam Buzás Norberttel, és bár a végső lépést, ami Kalocsára vezetett, én tettem meg. Norbi nélkül azonban másképp alakult volna az életem. De hálás vagyok azért, hogy így történt, hiszen a mikrofon mögött töltött évek nagyon sokat formáltak rajtam, ráadásul nagyon szerettem a munkám és azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerültem. Ráadásul a könyvek mellett a zene is egy olyan érték, ami nélkül az ember élete sivár lenne. Nem mondhatom azt, hogy biztosan nem fogok többé rádiózni, mert nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a rádiózás és az írás két párhuzamos vonal az életemben, mindkettő kedves a szívemnek, de most inkább az utóbbi dominál.

Sok helyen publikáltál, önálló kötet mégis csak most született. Vajon miért?

Talán most értem meg rá, hogy felvállaljak egy könyvet, minden örömével és nehézségével együtt. Most vannak az életemben olyan emberek, akik igazán hisznek bennem, és ez nagyon sok erőt, energiát tud adni, hogy tovább haladjak a megkezdett úton, akkor is, ha nem tudom, mi vár a következő kanyar után. Mostanra értettem meg, hogy leülni írni nem időpazarlás, hanem kemény munka, akkor is, ha esetleg a környezetünk ezt nem így látja. Meg persze kisgyermekes édesanyaként rengeteg feladat jutott minden napra, kertünk és állataink vannak, és valamiből a számlákat is be kell fizetni. De igyekszem a jövőben úgy alakítani az életem, hogy az írásra is maradjon idő. Az alkotás örömet okoz, ez nekem is jó.

Mesélnél a kötetről?

A kötetnek az Életmorzsák címet adtam, mindegyik történet egy-egy morzsányi emberi sors. Az öt novellát összefűzik a szereplők, akik a boldogságot, az élet értelmét keresik, mint ahogy mi is tesszük nap mint nap. A kezdő novella a Láncszemek címet kapta. Főszereplői János, Éva, Ádám és Eszter, akiknek a sorsa szinte észrevétlenül összefonódik. Úgy, ahogy velünk is megesik néha. A második egy Titkos(s)írás, részlet egy női naplóból. Van benne szerelem, kétségbeesés, lelkizés, szeretkezés, vallomás, nyafogás, fájdalom, kielégülés, megbékélés. A harmadik novella egy férfiról szól. Ami vele történt, bármikor bármelyikünkkel megtörténhet. A Könyv erről mesél; sorsról, szerepekről, csalódásokról, álmokról és reményekről. A negyedik novella címe Úttalan utakon. A kerettörténet a kilencvenes évekbe repít vissza, amikor karácsonykor találkozik Ádám és Éva. Nekik köszönhetően pedig visszaugrunk még néhány évtizedet az időben, hogy megismerkedjünk Agotával. Ők hárman megmutatják, hogy mit jelent az elengedés, a megbocsátás és a szeretet. És végül itt van nekünk az igaz szerelem meséje a múlt század első feléből, Anna és János története, a Százszorszép. Mert minden jó, ha a vége jó.

Terveid?

Még rengeteg történet van bennem, úgyhogy készül a következő novelláskötet, amit még az idei év első felében vagy a nyár folyamán szeretnék megjelentetni.

Köszönöm az interjút!

Mihó Izabellával legközelebb a Kalocsai Tomori Pál Könyvtárban (Kalocsa, Szent István király út 2-4. ) találkozhat a kortárs irodalom iránt érdeklődő közönség. Január 16-án, csütörtökön 17 órától, ugyanis egy könyvbemutató keretében dedikálja nemrég megjelent novelláskötetét.

Cserenkó Gábor

Kapcsolódó oldal: Mihó Izabella honlapja

Cserenkó Gábor: Az alkotó működése

Jyll — Fri, 03 Jan 2020 15:16:39 +0000

Keresem az első mondatot, de ebben a nagy jövés-menésben, ebben a zsibongásban nem jön elő, talán túlságosan nagy itt a zaj, és sok minden bekavar, így nincs meg a kellő harmónia, amire szükségem van, ugyanis már megint nem találom azt a valamit, ami ahhoz kell, hogy mondatokat leírjak, hiszen nem megy az magától, semmi nem megy magától, magamtól kellene, hogy menjen, de nem tud létrejönni, kipukkadt és elhagyott az az erő, ami képessé tett volna arra, hogy kigondoljam az első mondatot, hiszen fontos az a kezdődő néhány szó, aminek olyannak kell lennie, hogy letaglózza azt, aki olvassa, és mivel mindenhez idő és energia kell, méghozzá pozitív töltetű, én akkor tudok csak továbbmenni, ha ez megadatik, ha a harmónia megvan, ha egyfajta béke összejön, és megfelelő nyugalmi idegállapottal párosul, akkor, és csakis akkor lehet majd elkezdeni dolgozni, csakis akkor tud elindulni a munka, ugyanis ráhangolódás nélkül semmit sem lehet igazán elkezdeni, teljes szívvel elindítani, és ha már ez megvan, akkor lehet majd építkezni, rakosgatni egymáshoz a többi mondatot, és jó lenne egy olyannal kezdeni, mint a mennydörgés, egy olyannal, amire mindenki felkapja a fejét, ami szokatlan, ami felkelti a figyelmet, és érdeklődést vált ki az olvasóból, olyannal, ami azt sugallja, hogy olvassa tovább, mert érdemes azt, olyannal, ami odaszögezi az olvasót, ami lecövekeli, odaragasztja a székéhez, amiben ül, odatapasztja ahhoz, és közben késztetést érez, hogy minden egyes betűt behabzsoljon, befaljon, hogy minden egyes betűt magáévá tegyen, de most ez mégse sikerül, mert nem megy, várom, hogy bevillanjon valami, várom, hogy jöjjön, de nem jön, ilyen zajban képtelenség bármit is csinálni, itt ma is fúrnak és faragnak, beleszédül az ember feje, képtelen vagyok másra figyelni, csak ezt hallom, ezeket a tébolyító zörejeket, amik folyamatosan zavarnak, elhatároztam pedig, hogy ma menni fog a dolog, korán keltem ma, Eszterrel együtt, ő dolgozni indult a szokásos mókuskerékbe, én meg ebbe, remélem ma írsz valamit, mondta, ma már muszáj lesz, feleltem erre, mert tudom, hogy azt várja, amit én is, hogy elkezdjem végre, később hallom, hogy fogat mos, majd kattan a zár, ilyenkor néha még pihentetem a szemem, ki sem nyitom, visszaalszom, vagy csukott szemmel gondolkodom, és amikor újból ébredezem, akkor már a fejemben van, hogy mit, meg, hogy hogyan fogok leírni, valószínű álmodok is vele, mert folyton azon kattog az agyam, hogy kéne valami, de mire odaülök a gép elé, mire betölti, mire megjelenik, mire elkezdhetem az írást, addigra a hajnali gondolat már elszállt, és az előbbinek is nyoma vész, pedig hányszor megfogadtam, hogy jegyzetfüzetet teszek az ágyam mellé, hogy legalább megmaradjon valami, de mindig elmarad ez, elfelejtem, aztán jönnek a reggeli teendők, ami nélkül nem indul be a nap, a kávé, a reggeli, ilyenek, közben ott az az állandó görcs, hogy ezt az időt elfecsérlem ilyen konvencionális ökörségekre, mikor írni is lehetne, ezért ténylegesen odaülök a gép elé, mire az az átkozott üres monitor, mint valami fehér lap, ott tátong nekem, az a rettenetes, amit meg kell tölteni, de mivel áthallatszik a szomszéd monoton dörmögése, az írás nem kezdődik el, átdatálódik valamivel későbbre, csúszik, önhibámon kívül, a szomszéd miatt, ugye, illetve az öblös baritonja miatt, illetve a papírvékony falaink miatt, és most mindent megtudok, azt, hogy mi volt a műszakban, és, hogy ki, kivel és hányszor és egyéb, valamint, hogy mennyit ittak éjjel a műszakban és, hogy mennyit ittak máskor nappal a műszakban, és, hogy ezt a művezető mégsem vette észre, és, hogy ez a csaj, meg az a bula, és hogy azok ketten az anyjával, meg még nem tudom mi, és, hogy azok és, hogy amazok, és érzem, hogy most sem lesz az írásból semmi, azon gondolkodom, hogy leállok ezzel az agyalással míg be nem fejezi, hátha hamar elmegy, aztán később a dörmögés abbamarad, úgy látszik az öblös elment, csend van, írok is valamit, a reggeli gondolat még valamilyen szinten a fejemben van, illetve maradt ott belőle valami, még nem szállt el minden, ezért írok, írok, de aztán törlöm majdnem az egészet, majd megint írok, lázasan gépelek, és még vagy háromszor ugyanez, van olyan, aki azt mondja képtelen lenne erre, mármint a törlésre, a teljes megsemmisítésre, merthogy úgy tanul, úgy fejleszti az íráskészségét, hát én meg így, nekem ez a módszerem, ez jött be, amióta számítógépen dolgozom, azóta csak ez van, a törlés, ez a kedvenc gombom, aztán, ha mégis valami sikerül, valami megmarad, akkor az pihen egyet, és ha másnap is jó, értelmes és megfelelő, akkor meghagyom, de az, hogy nekem tetszik, még nem jelenti azt, hogy másnak is fog, nem is szeretem megmutatni senkinek, még Eszternek se, nehogy valamit mondjon, hogy így, meg úgy, hiába, önző és magányos foglalatosság ez, amit űzök, de csinálom, mert néha elérek vele kisebb-nagyobb sikereket, és az jó, de ez a kutyaugatás, ez idegesítő, ugyanis hosszú percek óta mást se hallok, mint a felettünk lakó hölgy kehes pincsijét, akit ismét kizárt a lodzsájára, ezt szokta csinálni, egész napra úgy hagyja, és szegény állat megugat minden neki nem tetsző dolgot, haragban van a világgal, nem csoda, hiszen így nőtt fel az a szerencsétlen pára, idegbeteggé nevelte a gazdája, és az a helyzet, hogy ezáltal idegbeteggé változtat körülötte mindenkit, egyébként írás közben meg-megállok, néha felállok, járok kettőt, olyankor kinyújtóztatom a tagjaim, rettenetesen idegesítő ez a kiskutya, nem lehet tőle megmaradni, mindjárt beszarik, annyira erőlködik, annyira ugat, nem hiszem, hogy nem fáj neki valami, mindjárt megfullad, annyira darálja a hangját, abbahagyom az írást, már koncentrálni sem tudok, a legváratlanabb pillanatokban vakkant fel ez a négylábú, nem lehet ezt így, korábban próbálkoztam már sok mindennel, füldugóval, zenehallgatással, egyik se ment, és rájöttem, hogy a csend, a legjobb, amikor nincsenek hangok az a nekem tetsző, mert akkor nem terelődik el a figyelmem, alkotóház kéne vagy alkotószoba, ahol minden külső tényező ki van zárva, de hát cseszhetem, most is alkotószobában vagyok, sőt alkotólakásban, mégis megzavar minden, kutya mindenhol van, idegbetegek is előfordulnak ma már egyre több helyen, közben gépelek, egyre vadabbul, végre megfogtam valamit, már elindultam egy úton, már több olyan sor is van, amit nem töröltem ki, vigyázni kell, vigyázni, hogy olyan maradjak, mint, amikor kezdtem, nem szabad, hogy érződjön az, hogy egy fél nap telt el, korog a gyomrom, de nem érdekel, muszáj ezt csinálnom, amíg nem zavar meg senki, muszáj, hogy gépeljek, mert végre van mit, csengetnek, nem érdekel, nem nyitom ki, muszáj, hogy végre leírjam azt, amit akarok, ismét berreg a csengő, nem igaz, akkor is leírom, most végre megy, most le tudom gépelni értelmesen azt, amit akarok, amit már reggel óta óhajtottam, megint megszólalt a csengő, de most jó hangosan, mintha odaragasztották volna az illetőt, fel kell állnom, hogy megnézzem ki az, ó, hát Eszter jött, a munkahelyén hagyta a kulcsát, ő érkezett meg, remek, mondom fancsali képpel, remek, s gépiesen elkezdek pakolni, s hallgatni ezerrel, hallgatni, hogy mit mesél, a novellámnak annyi, mert jön a vacsorakészítés: az edénykocogtatás, a tojásfelverés, majd a tévé neszek, telefonálás hangjai a másik szobából, ja, meg a fogmosás, az ő fejfájása és az alvás.

***

Cserenkó Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Cserenkó Gábor Képeslapok a szakadékból című sorozatában eddig megjelent írásai itt.

Cserenkó Gábor szerzői oldala a Facebookon

Cserenkó Gábor alkotói oldala

Krisztián Nóra festményei a Kalocsai Tomori Pál Könyvtárban

Jyll — Thu, 02 Jan 2020 12:14:11 +0000

Január 17-ig még megtekinthető Krisztián Nóra bemutatkozó kiállítása, melynek a Kalocsai Tomori Pál Városi Könyvtár adott helyet. Az épület második emeleti folyosóját díszítik azok a munkák, melyekből néhány hete megnyílt a festőművész első, önálló tárlata.

Krisztián Nóra autodidakta festő. 1983-ban született Kecelen. Ruhaipari szakközépiskolai tanulmányokat folytatott. Gyermekkora óta rajzol. Szakrajzot tanult, képeire nagy hatással vannak az egyenes vonalak, a geometrikus ábrázolás.

A természet sokszínűsége is ámulatba ejti: a változatossága, a formai gazdagsága. Ezeket a részleteket ötvözi a saját természet — gondolatvilággal, az álmokkal, a szürrealizmussal.
A teremtés gondolata, a létrehozás érdekli, az, hogy a nulláról hozhatja létre teremtményeit. Szívesen használ akrilt és tust.

Tagja az uszódi és az ordasi alkotótáboroknak, ahol rendszeresen kiállít. Képei megjelentek 2013–ban a Kortárs Pikniken, valamint a 2016-os és a 2018-as Kalocsa Art-on. Festményei megtalálhatóak a Kalocsai Szó és Kép című antológiasorozatban is.

A Kalocsai Kortárs Művészeti Klub tagjaként alkotásai rendszerint bemutatásra kerülnek különböző csoportos kiállításokon. Munkáit Verőcén, Halásztelken, a budai Rátkai Klubban, a pesti Liget étteremben, valamint Csepelen, az Erdey Éva Galériában láthatta a képzőművészetre fogékony közönség.

Vallja, hogy: „Ahhoz, hogy minőségi alkotás készüljön, és az általunk felállított színvonalat a munkánkkal újra és újra el tudjuk érni, törekednünk kell a nagyszámú gyakorlásra, a folyamatos tanulásra, és a gondos előkészületre.”

„ Festményeim címe irányadó lehet, ám egy kép minden embernek mást és mást jelent. Ugyanis a befogadó néha többet lát bele, mint az alkotó. Ettől szép ez az egész. „
A kiállításon szereplő, dolgozó méheket ábrázoló, Csak szorgosan című, akrillal festett kép, akár ars poeticaként is felfogható. A szorgos munka eredménye ugyanis mindig megmutatkozik. Mint például ahogy az a most Tomori Pál Könyvtár folyosójának a falain is látszik.
A kiállítás megtekintését ajánlom figyelmükbe!

Cserenkó Gábor

Tamaskó–Komjáti Anett szülővárosában állította ki képeit

Jyll — Fri, 21 Dec 2018 10:35:37 +0000

Kalocsán született, Szekszárdon él és alkot.
Mindig is szeretett rajzolni, gyermekkorától kezdve érdekli a művészet. Emellett a sport is központi helyet foglal el az életében. Köszönhetően Kalocsa nagy múltú röplabdás életének, ez a csapatsport magával sodorta. Harmincnyolc évesen azonban ismét megtalálta a művészet. Festeni kezdett újra. Ez az első önálló kiállítása.
2017-ben találkozott Biszák László festőművésszel. Az ő támogatásával, és az ő javaslatára tagja lett a szekszárdi Bárka művészeti klubnak. A Bárka szalon rendszeresen kiállítást szervez különböző Tolna megyei településeken és Szekszárdon. Közös festéseket tartanak és támogatják egymást.
„A portré és az ember az, amit szívesen festek. Az arc, a szemek kifejező ereje, az érzések tükröződése, színeik árnyalatainak vizsgálata, ami igazán feltölt. Az emberi arcból, ha jó megfigyelő vagy, olvashatsz. A különleges arcokkal, melyeket megfestek, csupán erre a megfigyelésre szeretném ösztönözni az embereket.” – vallja az alkotó.
Húsz olajfestmény került most bemutatásra, melyek a kalocsai Tomori Pál Könyvtár épületében tekinthetők meg. A Kalocsai Kortárs Művészeti Klub és a Tomori Pál Városi Könyvtár közös programjaként került megrendezésre a tárlat.
Tamaskó-Komjáti Anett alkotómunkájában fontosak az őt körülvevő érzések bemutatása. Figuráin lényeges szerepet kap a nemek összemosódása.
Mindegyik festményhez tartozik egy haiku, melyeket a volt osztálytárs Gerencsér-Szegezdy Gabriella írt. Így kaptak más jelentést, új mondanivalót munkái. Ez hálás műfaj, mert a befogadót könnyebben beszippanthatja így az alkotás.
A megnyitón Csikós Marianna könyvtárigazgató rövid köszöntőjét követően, Kiss István nyugalmazott rajztanár ismertette meg az alkotó munkáit az érdeklődőkkel.
„ A művész nem önjelölt, ő a kiválasztott, a hitelesítő. A művészet a szépségszeretők vigasztalása. A művészet hit, tehát vallás, hitvallás. Kinyilatkoztatás és nem ködösítés. Iránytű, szeizmográf, ami mindig időszerű. – fogalmazott beszédében.
A festményeket a haiku versekkel Kvalla Gábor hangolta össze. Kivetítőn nézhette a nem csekély számmal megjelent közönség a festményeket, és a hozzájuk írt szövegeket.
Az esten az Adorate együttes játszott hangulatos zenét. A tárlat 2019. január 14 –ig tekinthető meg, a Kalocsán a Szent István u 2-4, 2 emeletén, a Gyermekkönyvtár előtt.

Cserenkó Gábor

Cserenkó Gábor: Egy megfigyelő feljegyzései – könyvbemutató a Rátkaiban

Jyll — Tue, 13 Mar 2018 09:31:05 +0000

Állandó szerzőnk, Cserenkó Gábor könyvbemutatója 2018. március 22-én, este 18: 00 órakor lesz a Rátkai Klubban (Bp. Zsombolyai u. 6.)

“Cserenkó Gábor lemegy az utcára, megnézi, mi van, de aztán nem szimplán az lesz, hogy hazamegy és megírja, amit látott, hanem belebújik mások bőrébe, leolvassa a gondolataikat, átérzi az érzéseiket, kilesi a történeteiket, és még azelőtt ül le a klaviatúra elé, hogy önmagává visszaöltözött volna. Ez a kötet úgy van felépítve, akár a mobiltelefon kamerája: előbb messziről mutatja a dolgokat, azután rázoomol, hogy közelről vehessünk szemügyre mindent. A kép minden esetben éles.” (Benedek Szabolcs)

***

Cserenkó Gábor Képeslapok a szakadékból című sorozatában eddig megjelent írásai itt.

Cserenkó Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

A természet fensége – Kőrösi Tamás festőművész kiállítása

Jyll — Tue, 13 Mar 2018 09:24:05 +0000

Kőrösi Tamás: Hartai Duna-ág

A Kalocsai Kortárs Művészeti Klub soron következő eseményét Budapesten tartotta. Kőrösi Tamás, a Klub egyik tagja, meghívást kapott a Kuti Galériától, egy önálló tárlat megrendezésére. Március 10-től, egy teljes hónapon át láthatók tehát, a Kalocsán élő és alkotó festő munkái.
A Liget étteremben (1137, Katona József u 41.) helyet kapó Galéria legújabb tárlatát Kiss István művésztanár nyitotta meg. A rendezvény meghívott vendége volt még Fenyves Mária Annunziáta író, grafikus, a Művészetbarátok Egyesületének elnökségi tagja.

Művészetpártolók, barátok, volt osztálytársak és egyéb érdeklődők körében zajlott a megnyitó. Az esemény a Rejtett értékeink címet viselő sorozat következő állomása, s ez a cím beszédes, mert nem lehet elégszer a művészetről, a szépségről beszélni. Jelen sorok írója szerint ettől ember, az ember. Hogy akarja, hogy keresi, hogy vágyik rá, és befogadja.

A kiállítás mottója, a festő ars poétikája, a művészettel foglalkozó Ember hitvallása egy Kosztolányi – idézet lett: „A természet fensége, az élő világ melódiája, minden művészet alapja.”

Kiss István és Kőrösi Tamás festőművészek

Ezután bemutatták az alkotót a budapesti közönségnek:
Kőrösi Tamás Kalocsán született 1967-ben. Gyermekévei – kilenc éves koráig -, falusi idillben teltek (Miskén és Hajóson). A természet és a rajz iránti vonzódása már ekkor megnyilvánult. Első élményeit, benyomásait a vidéki élet motívumai határozták meg, ezért a mezők, a szántók, a vadvizek, erdők és a patakok mind a mai napig visszatérő elemei képeinek.
Kalocsán a Belvárosi Általános Iskolában a Kiss István által életre hívott rajz és képzőművész körben tette meg az első lépéseket a rajzolás, festés felé, emellett művészettörténeti alapokat is kapott tanárától. A Dózsa György Mezőgazdasági Szakközépiskolai évei alatt, de később is az általa nagyra becsült festők – Rembrandt, Munkácsy, Paál László, Mednyánszky, Ferenczy Károly – tanulmányozásával igyekezett gyarapítani tudását. Sokat jelentett neki még Mácsai István, Munkácsy-díjas festőművész biztatása is.

A tájak mellett kedveli az ódon hangulatot sugárzó mediterrán utcákat, templomokat, hidakat, melyeket Riminiben volt szerencséje tanulmányozni. Képein igyekszik a lelkéből fakadó, sallangoktól mentes szépséget tárni az emberek elé, melyeket bárki láthat, hisz a természet csodái itt vannak körülöttünk.
2012 óta tagja a budapesti Művészetbarátok Egyesületének. Rendszeres egyéni tárlatai mellett csoportos kiállításokon is részt vesz. Kedvenc technikái az olaj és a pasztell.
Kőrösi Tamás képei igazul és szépen vallanak a természet és az ember örök kapcsolatáról.

Cserenkó Gábor

Pesztalics Márta kiállítása Uszódon

Jyll — Wed, 13 Dec 2017 08:51:49 +0000

Pesztalics Márta és Cserenkó Gábor

Bár csak két éve élnek férjével Kalocsán, mégis hamar ismert lett a helyi képzőművészet iránt fogékonyak körében. Tehetségének és művészetének köszönhetően a Kalocsai Kortárs Művészeti Klub is könnyen a tagjává fogadta. December 3-án önálló kiállítás nyílt alkotásaiból, az uszódi Kapugalériában.

A vajdasági Törökbecsén született Pesztalics Márta érdeklődése a festészet iránt, már diákéveiben megmutatkozott. Tanárai ösztönözték, segítették alkotómunkája kiteljesedésében. A festészet mellett végleg 1980-ban döntött, amikor tagja lett Szabadkán egy képzőművész körnek. Ettől kezdve vesz részt csoportos kiállításokon, aminek számát már nem is jegyzi. Gyakran hívják önálló kiállításra is, mindenütt örömmel és elismeréssel vannak munkái iránt.

Noha huszonöt éve Magyarországon él családjával, Szabadkával természetesen tartja a kapcsolatot. Tagja és szervezője a horvát kisebbségi festőcsoportnak, a Cro Artnak. De jegyzett tagja a dusnoki Pannon Art körnek is. Munkái megtalálhatók –Magyarországon kívül -, Horvátországban, Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Svédországban.

Pesztalics Márta festménye

Reálisan ábrázolja a természetet. Élénk, derűs színeket használ, szereti a kellemes, meghitt hangulatot ábrázoló témákat. A harsány színvilág a lélek és a szív lángoló szeretetéből fakad.

Virágcsendéletek, portrék, és ikonok fogadnak minket a galériában.

Kertünk virágai, az alföldi táj, vagy egy erdőrészlet tisztással, táncoló lányokkal mind-mind ismerős helyzet, jelenet, szituáció. A fűzfák koronáit nézve könnyen felidézhető a vízpart illata.

Egy fejkendős néni portréja ismerősen kacsintgat le a falról. A 2016-os Szó és Kép antológiában is megtalálható ez a festmény.

Kiállított képeinek következő csoportját az ikonok képezik. A festett vallásosságnak, – mely a pravoszláv hitű országokra jellemző -, a megalkotása szigorú szabályokon alapul. Pesztalics Márta évek óta eredményesen gyakorolja ezeket a képes igehirdetéseket is.

A megnyitóbeszédben Kiss István nyugalmazott rajztanár, így fogalmazott:

„ A művészet szent, akár az angyalok. A művészet a szépséget szeretők vigasztalása, a tiszta szívűeké. A művészet hit, tehát vallás.”

A kiállítást ajánlom mindenkinek, mely 2018. február 28 – ig tekinthető meg az uszódi Kapugalériában.

Cserenkó Gábor

Pesztalics Márta festménye

Cserenkó Gábor: A főnök

Jyll — Wed, 15 Nov 2017 15:03:27 +0000

A fiú már napok óta csak üvöltésre volt képes, mert rettenetesen fájt a hasa, nem tudni mitől, és torkaszakadtából kiabált kínaiul, hogy mentsék meg, de a főnök azt az utasítást adta, hogy a konyha mögötti zöldségraktárból, ahol feküdt, vigyék át őt az épület másik szárnyába, onnan is le a pincébe, hogy kevésbé legyen hallható ez az átkozott siránkozás, amit ez a fiú napok óta művel, mert egy szimuláns, és büdös neki a munka, és egyáltalán, mi az, hogy rosszul van, nem lehet rosszul, mint ahogy ő se, senki se, aki ma dolgozik, merthogy papírok nélkül vágta a hagymát és a bambuszrügyet nála, a többi alkalmazottjával együtt, és mindenki tudta, hogy a pincébe, ahová levitték, van egy ajtó, ami egy makadámmal borított utcára visz, és ezt felhasználva ötlötte ki a tervét a főnök, mivel úgy sem tudja már semmire se használni a fiút, éjszaka mikor senki nem látta, felvitte a hátán a félájultat, másnap meg mindenkinek azt fogja bemesélni, hogy a fiú megszökött tőle, és nem tudja hol van, így mikor mindenki elaludt, lement érte a pincébe, aztán fel a keskeny csigalépcsőn a tetőre, de ledobni csak azután dobta le a szomszédos építkezésre, miután meggyőződött róla, hogy ott terül el alattuk az a mély gödör, amibe holnap reggel több mázsa folyékony beton fog ömleni.

***

Cserenkó Gábor Képeslapok a szakadékból című sorozatában eddig megjelent írásai itt.

Cserenkó Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Asszociációs interjú Cserenkó Gáborral, akinek Képeslapok a szakadékból címmel szerdánként jelenik meg sorozata oldalunkon

Jyll — Wed, 15 Nov 2017 14:56:50 +0000

Cserenkó Gábor
író, könyvszerkesztő, könyvtáros

Hívószavakra válaszolt, ami alapján egy sajátságos portré rajzolódott ki.

Író

Író az, aki irodalmi szövegeket ír. Író az, aki az írásaiért pénzt kap. Noha nem ebből élek, de néha van olyan szerencsém, hogy az írásaimért pénz jut a markomba.

Antológia

Az elkövetkező hónapokban két antológiában is jelennek majd meg novelláim. Decemberben, Kalocsai szó és kép címmel – immáron ötödik alkalommal – megjelenésre kerül egy kötet, mely bemutatja a kortárs kalocsai, Kalocsa környéki festőket, szobrászokat, költőket és az írók munkáit. Kalocsai vagyok, pályáztam. Közölnek. Ez egy fontos dolog, hiszen egyikünk sem az asztalfióknak dolgozik, mutogatni szeretné magát. A másik lehetőség pedig januárban lesz: a Szárnypróbálgatók 2018 című kötet, melyben szintén helyet kapott egy írásom. Remek lehetőség egy magamfajta számára, mint minden publikálás.

Kötet

Ez pedig februárban jelenik meg. Ismét egy keserédes, ironizáló novelláskötet, ahogy azt az engem ismerők már megszokhatták. Érdekel a minket körülvevő világ, érdekel az ember, hogy hogyan oldja meg a feladatait. Érdekel, hogy milyenek vagyunk, izgat, hogy mit, miért csinálunk. Figyelem az engem körülvevő embereket, helyzeteket. A görbe tükör tartása nehéz, hiszen egyre kevesebben néznek bele. Keresem az okát annak, hogy miért kötünk bele a másikba, figyelem, hogy miért nem élünk békésen. Ez is lesz a címe: Egy megfigyelő feljegyzései. Az elmúlt öt-hat év írásait kötöttem csokorba, azokat, amik nem férhettek bele az előző könyvembe. A Nem veled nevetekbe ugyanis a csak a társkeresős írások kerültek. Itt már nem lesz ilyen.

Halásztelek

A Csepel szigeten található ez a kisváros, Budapesttől néhány kilométerre. Jelenleg a helyi könyvtárban dolgozom. Szeretem, hiszen az ember alakítsa úgy magát, hogy szeresse azt a helyet, ahol dolgozik.

Irodalom

Lételem. Fontos, mint a nevetés.

Kalocsai Kortárs Művészeti Klub

Klub

Ez is fontos. A közösség. Az, hogy jól érezzük magunkat egy közösségben. Létezik Kalocsa belvárosában egy kulturális műhely, egy szellemi kuckó, a Kalocsai Kortárs Művészeti Klub. (kalocsaikortars.hu) Itt időnként összetalálkoznak a térség alkotóművészei. Eszmecserére, fórumra, együtt gondolkodásra. De ez a kb. hetven négyzetméteres helyiség kiállítóhelyként is működik, mert már több mint száz, azoknak az alkotásoknak (festmények, szobrok, grafikák) a száma, amik a falakon láthatóak. A létrejöttekor még nem, de később egyre gyakrabban foglalkoztam a Klub dolgaival, – szervezőként a Kalocsai és környéki alkotók összefogásával. Kiállítások szervezésével, alkotók segítésével, promóciós feladatokkal. Valamint szervezőként a heti rendszerességgel létrehozott kulturális rendezvények lebonyolításában is tevékenyen működtem közre. Szerettem csinálni. Ezek mindegyike viszont nonprofit tevékenység volt, magyarul szerelemből csináltam. Bármilyen fájdalmas is, de az ember pénzből él, és az előbb említett halásztelki állás miatt megszakítottam a Klubbéli tevékenységemet Kalocsán. Ami jelenleg is működik, de nélkülem.

Könyvborító

Lényeges. Azt látjuk meg, mielőtt kezünkbe vennénk egy kötetet, az a legelemibb, amivel hatni próbálunk a másikra. Elengedhetetlen, hogy a borító, és amit belecsomagoltak, vagy köré ragasztottak szinkronban legyenek egymással. Ha ez nincs, az zavaró és káros. Mégis a nagyobb kiadók is rendszeresen elkövetik ezt a hibát az eladhatóság érdekében. Fülszöveg dettó. Szenzációhajhász szöveggel próbálják kecsegtetni az olvasót. Gyakran köze nincs a tartalomhoz. Ez rossz út. Néhány éve készült egy Édes Anna e – könyvborító, rajta egy csábosan mosolygó meztelen hölgy fotójával, ami teljesen értelmetlen. Nem szabad, hogy ilyenek előforduljanak.

Mozi

Szeretem a mozit, filmekkel akartam foglalkozni, mégis az írást választottam kifejezőeszközül. Főiskolásként több filmklubot is csináltam Baján, aztán később Kalocsán. Általában videoszalagról, projektorral, egy félévig pedig az Uránia Moziban, rendes 35 milliméteressel dolgoztunk. Tematikákat állítottam össze, hogy kiket akarok ismertetni. Mutattam be bűnügyi filmeket, kelet-európai vígjátékokat, magyar sorozatot. Vetítés előtt röviden meséltem az adott film keletkezéséről, a rendező attitűdjéről, a képi világról. Ezek általában szerzői filmek voltak.

Tömegközlekedés

Számomra ragyogó táptalaj. Ülök a buszon, állok a Combinon, nézem az arcokat. Hallgatózom. Illetve, nem is kell annyira, mert van, aki olyan hangos, hogy akkor is meghallom, ha nem akarom. Beszélik a mobilba a méhnyak-műtétüket, kiabálják, hogy melyik biopasas jobb az ágyban. Az emberek elfelejtkeznek magukról és azt hiszik, hogy otthon vannak. Mások meg a túlélésre játszanak és nem a megélésre. Tompán bámulnak a párás üvegre és várják, hogy vége legyen.

Gombási Bernadett

Cserenkó Gábor Képeslapok a szakadékból című sorozatában eddig megjelent írásai itt.

Cserenkó Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán