Az advent jó alkalomnak bizonyult visszalopakodni a „képes dobozhoz” s újabb néhány tucatnyi képpel előállni, azzal a gondolattal együtt, hogy karácsonyra még egy meglepetés-ajándék képcsomagot állítok össze a Lenolaj kedvelői számára.

Kellemes képnézegetést, s hozzá termékeny gondolatokat, pozitív érzelmeket!

Csíkszereda, 2017. december 5.

A második képválogatás leltára:

1. André Zsuzsa: Homály
2. André Zsuzsa: Meseházikó
3. Arany Ferenc: Húsvétra készen
4. Arany Ferenc: Kaszaverés
5. Ádám Gyula: Pünkösdi búcsú Csíksomlyón (1)
6. Ádám Gyula: Pünkösdi búcsú Csíksomlyón (2)
7. Bálint Zsigmond: Szénégetők
8. Bálint Zsigmond: Disznótor
9. Cseke Péter: A gyász angyala
10. Cseke Péter: Titkok őre
11. Feleki Károly: Márciusi kokárda
12. Feleki Károly: Csángó kislány
13. Heddy Löfler: Álom
14. Heddy Löfler: Valaki jön
15. Hegedűs Zsolt: City
16. Hegedűs Zsolt: Találkozás a golfpályán
17. Jánosi Csaba: Átlók
18. Jánosi Csaba: Múlt idő
19. Márton Ildikó: Finitó (disznóvágás után)
20. Márton Ildikó: Nyelvecske
21. Moldvay Katalin: Láberdőben
22. Moldvay Katalin: Szamárlétra
23. Nagy P. Zoltán: A plázs (1)
24. Nagy P. Zoltán: A plázs (2)
25. Pusztai Péter: A figyelő (graffiti)
26. Pusztai Péter: Aranymetszés
27. Steigerwald Tibor: Időformák
28. Steigerwald Tibor: Tűnődés
29. Szentes B. Lajos: Lenyomat
30. Szentes B. Lajos: Gyöngédség
31. Székely Sándor: Betonozók
32. Székely Sándor: Halászflotta
33. Vénig László: Egy kis mosoly
34. Vénig László: Menekülés

***

Kapcsolódó fotósorozat:

Cseke Gábor: Szívemnek kedves képek közt turkálva

Amit magam készítettem belőlük, az szinte elenyésző. A többi, a zöm: munkatársaké, barátoké. Aki lapnál, internetes kiadványnál dolgozik, azt menthetetlenül elárasztják a képek. Az ember mindent képpel mondana el, ha volna elegendő képessége hozzá. Ezért tud annyira örvendeni mások sikerült képeinek – akik helyette is üzennek, mondanak, kifejeznek, sugallnak, közvetítenek.

A szerkesztő arra kért: markoljak bele virtuális fotógyűjteményembe s válogassak ki belőle pár tucat számomra kedveset, aztán írnám meg, hogy mihez miért ragaszkodom. A markolás megtörtént, s íme, a válogatáson is szerencsésen túl vagyunk. Rajongásom körét leszűkítettem Közép-Európára, s abban is mindenek előtt Erdélyre. Az itt látható képeket személyes, irodalmi blogom, az urszu kettő Képes Lap rovatában gyűjtögettem össze, legtöbbjük a Káfé főnix irodalmi-fotóművészeti lapon is megtalálható.

De ez a turkálás utáni hevenyészett összeállítás valamivel több, mint képek egymásutánja: pihentető séta abban a világban, amelyben élek, s amelyben otthon vagyok.

Csíkszereda, 2017. október 26.

 A Lenolaj számára rögtönzött képtár leltára:

1. Ádám Gyula: Csíki Madonna
2. Ádám Gyula: Termés
3.  Ady András: Ballada
4.  André Zsuzsa: Kovácsolt arckép
5.  André Zsuzsa: Párhuzamos dimenziók
6.  Bartha Árpád: Árvíz
7.  Balási Csaba: Dűnék
8. Barabás Zsolt: Hóvirág
9.  Cseke Péter: Régi vízmű
10.  Cseke Péter: Az erdő lába
11.  Dancs Artur: Madonnák a falon
12.  Dorolti Vasile: Emberek és keresztek (Bábolna, 2014)
13. Egyed Ufó Zoltán: Az angyal
14.  Fadgyas Tibor: Keret
15.  Feleki Károly: Kőágyban
16.  Fülöp Lóránt: Kilátás
17.  Gaina Dorel: Időutazás
18.  Gerendi Anikó: Labirintus
19.  Gergely Tamás: A vörös jel
20.  Hajdú Tamás: A jópofa
21.  Haragos Zoltán: Hóvihar
22.  Hegedűs Zsolt: Túlélőtúra
23.  H. Szabó Sándor: Balatoni hajósok
24.  Imreh Albert: A fürdés
25.  Irina Pusztai: Időrétegek
26.  Mihu Constantin: Férfidolog
27.  Oláh István: Korpusz
28.  Pusztai Péter: Fényképezőgép gyűjteményemből (1907)
29.  Steigerwald Tibor: Tükör
30.  Szentes Zágon: Opel
31.  Szentes Zágon: Szerencse fel!
32. Veress Albert: Álomban

Cseke Gábor honlapjai:

• urszu2b
• Ardealul Nostru
• urszu2

Mert alább családi történetet fogok elmesélni.

Ami azzal kezdődött, hogy Péter egy idő óta arra használja rövidebb-hosszabb hétvégeit, hogy Magyarországon vagy a határokon túl megtett utazásairól virtuális élményekkel – sok-sok fényképpel – térjen vissza. Eleinte nehéz volt eldönteni: a kalandvágy nagyobb az utazásokban, vagy a fotózni érdemes tájak, látványok keresése. Hiszen ez is, az is kellő vonzerő lehet egy ember életében.

Nagyon is rendjén való, hogy aki utazik, fényképezőgépet visz magával (olykor megteszi egy telefon is) és megörökíti útja jelentősebb látnivalóit. Egy idő után a Péter képei mindinkább elárulták: azért kerültek lencsevégre, mert készítőjük ösztönösen is fotós szemmel nézett végig a világon. Ugyanakkor azt se hallgatták el, hogy az ő számára többet mondanak a természet végtelen változatú, antropomorf alakzatai, mint az emberi lények nyüzsgése a térben.

Ráadásul egyre bonyolultabb manapság emberi alakot fotózni – a mindenütt teret hódító személyiségi jogok miatt. Aki személyeket örökít meg, már eleve olyan kommunikációs eszköztárral kell rendelkeznie, amivel a lehető legrövidebb idő alatt leveheti az alanyt a lábáról: közel férkőzik a személyiségéhez, elnyeri az együttműködését.  (Van, aki szabályokkal mit sem törődve, kukkol. Olyankor kap le valakit, amikor az nem is gyanítja… Az ügy, természetesen, pénzzel is megoldható, de egy szenvedély-fotós honnan vegyen annyi pénzt, amikor hobbija annyi befektetést felemészt!)

Péter szemében akár a kővilág is “szebben beszél” az emberalakos fotónál. Számomra különösen rokonszenvesek azok a felvételei, melyek már meglévő, a természet vagy éppen mások teremtette alkotások szépségeit fedezik föl, emelik ki. (Láthatólag ő is örömmel és kedvvel örökíti meg az ilyen látványokat – függetlenül attól, hogy kellően egzotikusak vagy sem.) Így aztán egy szobor, egy épületcsoport, egy tisztás vagy egy hegygerinc, egy hegyi tó vagy vízesés, a felhős égbolt szeszélyes játékai könnyedén a képalkotó ihlet tárgyaivá válhatnak akár Budapesten vagy a magyarországi tájban éppúgy, mint a gyakran fölkeresett Ausztriában, esetleg Hollandiában, Csehországban, Izlandon, Skóciában és másutt.

Cseke Péter számára szinte kizárólagosan a természet az, ami valóságos és személyes vonzerőt jelent. Azt fotózza a legszívesebben, ami a természetben megesik, kialakul, feltűnik vagy éppen csak káprázatként néhány pillanatra megmutatja magát. Ezek pedig nem csupán a fű, a fa, a víz, a szikla, a tenger, a bozót, a havas hegyek és völgyek. Természet a falu és a város, az állat és az ember, az égitestek és a felhők, a hullámok, a tűzhányók, a barlangok mélyei, a földrepedések – mindaz, ami fény-árnyékba rendeződve körülveszi és figyelmezteti az embert, hogy nem egyedüli letéteményese a teremtésnek. Ezzel a szemmel érdemes s kell is nézni Péter válogatott tájvilágát.

***