Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus
(1907)

A helyes válasz “is”. A tűlevelűek családjába tartozó cédrusfélék közül minden bizonnyal a Cedrus libani zöldell a sokat szenvedő Libanon zászlajában. Ez az örökzöld óriás 40 méterre is megnő, törzsének vastagsága pedig 4 méter lehet. Libanonban nem magányosan áll, mint Csontváry festményén, hanem erdőkké olvad össze.

De ez még csak a leghíresebb cédrus, mert megtaláljuk a Bibliából ismert büszke fát az észak-afrikai Atlasz-hegységben (Cedrus atlantica), ott ezüstcédrusnak is nevezik. De még nem értünk a végére: íme a Himalája lejtőin álló Cedrus deodara; az óriási hegységrendszer északnyugati láncaitól egészen Beludzsisztánig és Afganisztánig ott található, néhol 1500-3900 méterrel a tenger szintje fölött.

Aki cédrusfából faragtat magának bútorokat, ritkán jut libanoni “anyaghoz”; a cédrusból készült műalkotások általában az Atlasz és a Himalája hegyeiről valók, de lehetnek a cédrus közeli és távoli rokonai is közöttük Juniperus virginiana, azután a kanadai cédrus, rendszertani nevén a Thuja occidentalis. A dél-amerikai rokonok “nem igazi” cédrusok. Ezek a más családba tartozó fajták a trópusi Közép-és Dél-Amerikából (Cedrela odorata), amelynek neve kellemes illatukra utal, s a “nem igazi” cédrusok, a Cedrela nemzetség tagjai bukkannak elénk a nyugat-indiai szigeteken. Ázsiában illatáról és anyagáról egyaránt ismert a Toona ciliata, másként a “vörös cédrus” vagy a kelet-indiai mahagóni. Ebből nem csupán bútorokat, hanem hajótestet és díszdobozokat is faragnak.

Nagyon csinosak, tojásdadok a Himalája-cédrus tobozai, amelyek 10 centiméter hosszúak lehetnek.