Suetonius,  a történetíró szögezi le: az első tőrdöfés okozta fájdalomtól Caius Iulius Caesar római hadvezér és politikus, akire a Senatus előcsarnokában rohantak rá az összeesküvők, még fölszisszent, de aztán sztoikus nyugalommal tűrte végzetét. Hozzáfűzi: egyesek szerint a többi orgyilkos nyomában rárontó Brutushoz, fogadott fiához viszont – görög nyelven! – így szólt volna: “Hát te is ezekhez tartozol? “Kai szü teknon?” (“Te is, fiam?“) És semmi Brute!

Egy másik forrás, Cassius Dio szerint az összeesküvők olyan tolongás közepette rontottak rá az egyeduralkodóra, hogy az sem védekezni, sem szólni nem volt képes, hanem az első szúrások után arcát tógájával eltakarva, némán tűrte a tőrdöféseket. De Cassius Dio is hozzáfűzi az  állítólagos szem- és fültanúk szóbeszédét: “Ez a hitelesebb. Egyesek mégis azt mondják, hogy Brutushoz, aki hevesen rontott rá, így szólt: “Et tu mi, fili?”  “Te is fiam?” De Brutust nem szólította a nevén.

Az állítólagos mondás mindenesetre nyomban szállóige lett. Újra  csak Suetonius szerint – rövid formában – gyakran mondogatták a római polgárok, valahányszor úgy érezték, hogy saját barátjuk is ellenük fordul: Tu quoque?  “Te is?” Akár civakodások alkalmával, akár tréfásan, a mondás a mai napig él.

Egyszóval: nem elröppenő szavak, hanem írott üzenet közölte a zelai győzelem tényét. De még csak nem is eredeti a mondás. Georg Büchmann, a leghíresebb szállóige-gyűjtemény (Geflügelte Worte. 26. kiadás. Berlin 1918) szerzője szerint a “Jöttem, láttam, győztem!” egy alig ismert görög író, Aposztoliosz mondásának tréfás változata. Jóval Caesar kora előtt írta a görög: “Színpad a világ, az élet a fellépés rajta: belépsz, látsz s már távozol is.”

Ha Caesar netán nem ismerte volna Aposztolioszt, Publius Terentius Afert, a vígjátékírót bizonnyal igen. Terentius is néhány nemzedékkel Caesar előtt született (i. e. 190-ben), a hadvezért és államférfi születési dátuma ugyanis i.e. 100. július 13. Phormio című darabjában írja Terentius: “Imus, venimus, videmus.” Magyarul: “Megyük, jövünk, látunk.”

Egy angol sláger olaszosan ejtett szöveg nyomán a “győztem” jelentésű vici egyébként így hangzik: “vicsi”. A helyes latin kiejtés úgy, ahogy írva van, bár az ókorban még így hangzott: víki”, Caesar neve pedig a klasszikus latinban így: Kaiszar.

(Szuhay-Havas Ervin)