A nevezetes bot görög neve a kerküreion volt, vagyis futárbot, s kezükben vitték a futárok, mintegy “útlevélként”. Kígyó akkoriban még nem volt a boton, legfeljebb olajfalevél, máskor néhány szalag. Ez a bot, a görögök hite szerint, varázserejű volt, a rómaiak caduceusnak nevezték. A szalagokból viszont idővel kígyóábrázolás bodorodott, lévén ez a hüllő Hermész (a római Mercurius) isten szimbóluma.

Hermész-Mercurius kígyós botja már messziről azt jelezte: az istenek küldötte fontos hírrel siet valahová. A kígyós botnak tehát eredetileg semmi köze a  gyógyítás tudományához vagy a patikához. Aszklépiosz istent, az orvosok és a gyógyítás patrónusát, Apollón isten fiát viszont kígyó alakjában tisztelték, eredetileg Thesszáliában, helyi istenként. Vajon miért? Nem maga a kígyó gyógyította mérgével a szenvedőket, csupán megmutatta az utat (mágikus elképzelések szerint) bizonyos gyógyfüvekhez. A két szimbólum, a mágikus erjű futárbot és Aszklépiosz jelképe később egybeolvadt. Néha maga az isten, néha Hügieia nevű lánya tartotta kezében a kígyós botot, immár valójában a gyógyítás szimbólumaként.

Szuhay-Havas Ervin