Érettségi után rövid ideig postatisztviselő volt, majd hamarosan kar-dalos a Feld-féle Budapesti Színházban és az Operában. Eközben Füzy Barnabás színtársulatához szerződött és Rákosi Szidi színiiskolájába járt. Elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző Iskoláját. Ezután Szegedre, majd Miskolcra szerződött színésznek. A Király Színház, a Belvárosi Színház és ismét a miskolci színház következtek. Ezután lett a Fővárosi Operettszínház tagja.

A háború után a Medgyaszay Színházban operettekben lépett fel, majd a Művész Színházban lett színész, illetve ismét a Fővárosi Operettszínház színésze lett. Ezután a helyreállított, egykori Vígszínház új nevén, a Magyar Néphadsereg Színházához szerződött. Végül nyugdíjba vonulásáig a Vígszínház tagja volt.

Népszerű színész volt, ezért gyakran szerepelt a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. Szeretett gyerekeknek is játszani. A Csinn-Bumm Cirkusz nekik született; Keleti László Szamócaként, Bilicsi Tivadar Bruhaha Kelemenként szerepelt benne. Büszke volt négy lányára, gyakran megmutatta őket a közönségnek is.Az alábbi dal is egyik lányához kötődik.

(forrás: wikipédia)

Bilicsi Tivadar – Évike az Állatkertben
(szövegíró: Garai Imre)

Legkisebbik lányom, a szöszi Évi,
állatkertbe vitte el apukát.
Jókat kérdez ő ott az elefántnál,
hadd mondom el néhány buti szavát:

„Apu! Hogy megy be, az a nagy elefánt
az oroszlán barlangjába?
Apu! Hogy megy be, az a nagy elefánt,
hogyha meghívják teára?

Ha csak ormányát dugja be a buta,
az egy kész könnyelműség:
mire felszívta a teáját,
leharapták rég az ormányát.

Van-e pótormánya őneki?
Apu, mondd meg, nahát!
Apu! Hogy megy be, az a nagy elefánt
az oroszlán barlangjába?

Apu! Hogy megy be, Apu hogy megy be?
Apu mondd meg már nahát!
Apu mondd meg már nahát!”
Szépen mondom, én ezt nem tudom, kérlek.

Édes kislány, kérdezz valami mást!
Erre Éva elkezd keserűn sírni,
S mással kezdi most az óbégatást:

„Apu! Pincébe, hogyan megy a zsiráf,
hogyha fát kell hozni, néki?
Ugye erszényes az a kenguru ott?
Az egy új erszény vagy régi?

Az a kis medve, mikor halat eszik,
kell-e hozzá szódavíz?
Mi a kedvence a szilvaíz,
vagy frissen megfőtt tejbegríz?
Ugye spenótot ő sem szeret?

Apu mondd meg nahát!
S főleg hogy megy be az a nagy elefánt
az oroszlán barlangjába?
Apu hogy megy be? Apu hogy megy be?
Apu mondd meg már nahát!
Apu mondd meg már nahát!”

Ajka kérdez, mint a motolla, gyorsan.
Egyszer mégis elfogy a türelem.
Hallgass Évám! Most hadd felelek néked,
hallgass énrám, édes kisgyerekem!

Éva! Pincébe sose megy a zsiráf,
sose kell fát hozni néki.
Ezt egy jó kislány, hogyha idefigyel,
hát azonnal meg is érti.

Sose hordoz pénzt az a kenguru ott,
ugye, érted Évikém?
A medvének nem kell szilvaíz,
sem a frissen megfőtt tejbegríz.

Mire Éva így szól: „Értem én,
csupán azt nem értem még:
Apu hogy megy be az a nagy elefánt
az oroszlán barlangjába?
Apu hogy megy be? Apu hogy megy be?
Apu mondd meg már nahát!
Apu mondd meg már nahát!”