Odaguggolok az életemhez. Magam építettem, copfos kisgyerek a játszószőnyegen. Az öregséget most, a háztetőt óvatosan leemelem. Nem dőlhet össze, nem is dőlt soha semmi. Repedések a falakon, mint arcon a ráncok. Hogy tudnám letörölni? Ablakszemekből kimo...