Úszik a rekamié az álom tengerén. Az álomvíztől összetapadnak a tollpihék, a tengerifű és a lószőr. Elalvásom vészterhes, mint egy súlyos kór enyhe tünete. A víz vezeti az áramot. Az álomvíz az álmot vezeti, mintha New Yorkban sétálnék pizsamában. A felhőkarcolók laposak, barnák. Jön a cunami. Felhőkarcolónyi, keskeny hullámok jönnek térképmódosító erővel. A felhőkarcolók tetejéről vastag gumisodronnyal extrém olimpikonok ugranak alá. Ki van számítva hajszálmilliméterre. De akkor hirtelen elgondolom, hogy amikor éppen csak földet ér a bajnok, ugyanabban a pillanatban fellép a húzóerő, ami pusztító erejű rántást gyakorolhat. Álomvíztől nedves a paplan. Az álomvíz nem veríték. Esetleg agyvíz, agykamranedv. Az álomvíz előtt egy román feleségű magyar férfit láttam alsónadrágban. Miniatűr férfi volt, mint egy egyiptomi rabszolga a hatalmas istennő mellett. Tüsténkedett. Satöbbi.

*

Cselényi Béla alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.

Cselényi Béla alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán.

CSELÉNYI Béla: 1955. április 4-én születtem Kolozsváron. A mai Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanultam 1962-től 1974-ig. Ezt követően Kolozsváron voltam játékgyári munkás, helyettes segédkönyvtáros, munkakönyv nélküli tejkihordó. A Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, titkára, vezetője voltam a ’70-es évek közepétől annak megszűnéséig. A Magyar Műhely munkaközösségének tagjaként sokáig az avantgárd alkotók közé soroltak. Erdélyi létemre, a vajdasági Új Symposion szerzőgárdáját tekintem mestereimnek, elsősorban Ladik Katalint és Tolnai Ottót. 1987. december 23. óta Magyarországon élek. 1988—2007. között a Magyar Rádióban, 2007-től a Magyar Távirati Irodában sajtóarchívumi, illetve adattári dokumentátorként dolgoztam. 2016-ban leépítettek, 2017-ben leszázalékoltak. Eddig kilenc verses könyvem és egy próza-kötetem jelent meg.

Cselényi Béla szerzői odala: http://cselenyi.atw.hu/