Almásy Zsuzsanna – Lenolaj

Almásy Zsuzsanna három verse Nyírfalvi Károly költő, író, a Lenolaj.hu szerkesztőjének emlékére

Jyll — Sun, 09 Jul 2017 22:02:13 +0000

Utánad maradt

Karcsi

Nem tudom mikor és hol érnek el szavaim
De villámként küldöm őket utánad
Szaggat a szél és őrjöngve sikít az eső
Madarak köröznek némán a kémény körül
Szárnyuk reményvesztetten feszül a vihar ellen

A szobában meleg van és csend és béke
A szobában vacogtató meleg van
A csend belefagyott az otthagyott pohárba
A béke törött cserepei a földön hevernek
És ez most már így marad. Örökre.

2017. 04. 17.

Az utolsó könnycsepp

Az utolsó könnycsepp már vérvörös
Véredet adtad egy reményért
Ébren álmodtál

Reggel kezed árnyéka mozdul csak
a kávéscsésze után
A nappalok kitöltetlen térré változtak

Éjjel keresed a befejezetlen beszélgetések
A félbehagyott mondatok
A megtört mosolyok képeit

Arca ott remeg a tükörben
Illata ott árad a szívedben
Hangja fénye elsötétíti a szobádat

Az utolsó könnycsepp sosem gördül le
Ott ül és várja a pillanatot
mikor elmenekülhet a fájdalom elől

2017. 04. 18.

Karcsi (1960-2017)

Szia!
Zsuzsa vagyok
Liliom
Érzed az illatomat?
Azt mondják halálos…

Szia…
Hol vagy? Merre szállsz majd?
Milyen az az út?
Vannak ott is hegyek és völgyek?
Folyók és végtelen vizek?
Rózsaszín felhők…
Fázol? Vagy meleged van?

Szia.
Zsuzsanna vagyok
tudod a liliom – héberül
Nem hoztam virágot
Magamat teszem
a szálló por útjába

Budapest, 2017.05.22. 9 óra 15 perc

Almásy Zsuzsanna: …. az is maradjál

Jyll — Sun, 08 May 2016 10:37:30 +0000

Pityesznek a tegnap este margójára

elmentél
de itt maradtál

megittad
de szomjas maradtál

megetted
de éhes maradtál

sírtál
de nevetni kellett

féltél
de harcolni kellett

szerettél
és igazat szóltál

ember vagy
az is maradjál

Mire is gondolt a költő?

Pityesz egy kedves, nagyszerű, néha kicsit szabadszájú srác, 40 körül jár. Nem tartozott a szűk baráti körünkhöz, de ha megkértük bármire, készségesen segített. Átugrottunk hozzá, hogy elhozzuk, amit legutóbb készített nekünk. Rég láttuk…. Pár mondat után kiderült, időközben volt egy idegösszeomlása. Szétesett a világa, darabjaira hullt minden. Mindig jó barát, igazi Ember volt. A barátok egymásnak adták a kilincset, és Ő sose csukta be az ajtót. Mindig csak kérdezett, de őt valahogy elfeledték kérdezni… „Hogy vagy?”
És most tanul. EMBER maradni és jó barát maradni és újraépíteni saját magát, saját világát és azt IS megőrizni, megóvni. Már újra nevet, de néha becsukja az ajtót.
Figyeljünk!

Almásy Zsuzsanna: Minden csendes

Jyll — Fri, 05 Feb 2016 08:12:27 +0000

Minden csendes.
A szél elült a város felett.
A hullámok gyengéden simogatják a partot,
Csobbanásukat sem hallom már.
Két sirály kergetőzik csak a móló felett.
A hullámlovasok lassan ballagnak,
Fáradt-boldog testükről lepereg az utolsó vízcsepp.
Sétáló párok lábnyomát őrzi a homok,
Elsuttogott vallomásaikat burokba zárja az alkony, s
megőrzi az örök hajnalig.
A sarki pubból a zeneszó kikúszik a térre,
Táncot járnak az est utolsó fényei.
Autó nem jár, bicikli nem suhan,
A fékcsikorgást elfeledte már az utcakő.
A Nap párnáját keresi a szemközti hegytetőn.
Holnap hajnalban megmeríti álmait az Óceánban,
Hogy szétszórhassa őket új napra ébredő szívünkben.
Új nap, új év, új élet.
Régi emlékek, régi barátok, régi szerelmek.
Minden csendes.

(Christchurch, 2016. január 1., hajnali 3 óra 25 perc)