Zizegőn ragyogó csoda-fákon aranysárga álom lebeg: az odaláncolt ezernyi napnak szabaddá válva a teste pereg. A langyos szélben olvad a lélek: az éjjel már keményre fagyott, avarban kövekre, csontokra lépek, roppan a szikkadt ág, ha halott. Fénybuborékok a víz...