Presser Gábor
(Fotó: Mohai Balázs/MTI)

74 éve született Presser Gábor (beceneve: “Pici”). Isten éltesse!

Édesapja baromfi-kereskedőként dolgozott a Klauzál téri Nagycsarnokban, iskola után ő is járt ki hozzá segíteni. Négyévesen kezdett el zongorázni, Antal Imre zongoraművész felismerte tehetségét és megjósolta, hogy nagy művész lesz belőle. A Kertész utcában végezte az általános iskolát, majd ezt követően zeneművészeti szakközépiskolába járt, miközben a Kapás utcai tánciskolában 14 forintos órabérért zongorázott.

Presser Gábor igen hamar kezdett foglalkozni a zeneszerzéssel. A család a Dob utcában lakott, felettük pedig Seress Rezső zeneszerző és zongorista. Tizenéves korában már gyakran járt fel Seresshez beszélgetni, aki lemezeket és kottákat is mutatott neki. Seress mindennap kettőtől hatig hallgatta a Szomorú vasárnap különböző feldolgozásait, ami a környező lakásokba is áthallatszott, Presser ezt örökítette meg később a Plafon-dalban, melynek Parti Nagy Lajos írta a szövegét.

Zeneművészeti középiskolásként csak a komolyzene iránt érdeklődött, évfolyamtársa, Mihály Tamás vonta bele az alakuló könnyűzenei életbe, amikor magával vitte a Scampolo együttes koncertjeire. Hamarosan már az Omega első saját dalainak zenéjét írta, addig ugyanis az együttes külföldi slágerek feldolgozásait játszotta. Nyáron bevették zenészként is, egy szokatlan felállással kísérletezve: szólógitár nélkül, két billentyűssel. A próbálkozás azonban nem aratott nagy sikert.

LGT együttes 1976-ban:
Karácsony János, Somló Tamás, Laux József, Presser Gábor

Több kislemez után Presszer lett az első három Omega-album fő zeneszerzője. Legismertebb dalai ebből az időszakból: Trombitás Frédi, Ha én szél lehetnék, Petróleumlámpa, Tízezer lépés, Az 1958-as boogie-woogie klubban, Régi csibészek, Ballada a fegyverkovács fiáról, Az éjszakai országúton, és talán a leghíresebb: a Gyöngyhajú lány (ezt a Scorpions is feldolgozta White Dove címmel). Ezek közül néhányat ő maga is énekelt.

Mivel a könnyű slágereknél többre vágyott, Frenreisz Károly basszusgitáros és Barta Tamás gitáros hívására Laux József dobossal kilépett az Omegából és megalakították a Locomotiv GT-t. Ez volt az első magyar supergroup. Az évek során Presser Gáboron kívül mind a három tag kivált; a végleges felállás: Presser mellett Somló Tamás, Karácsony János és Solti János lett az együttes tagja. Ez az időszak Presser zeneileg legsikeresebb korszaka. A hazai zenei élet kulcsszereplője lett, az LGT dalainak nagy részét ő írta, egyedül és társszerzőként egyaránt. Legismertebb szerzeményei: Ringasd el magad, Kék asszony, Szólj rám, ha hangosan énekelek, ezt eredetileg Kovács Kati vette fel, Neked írom a dalt, Egy elfelejtett szó, A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián, A rádió, Jóbarátok vagyunk, Nem adom fel, Boksz, Éjszakai vonatozás.

Presser Gábor közben a színházi életbe is bekapcsolódott. A Vígszínház 1973-ban mutatta be első musicaljét, Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényének zenés adaptációját. Ezután Presser a Vígszínház több zenés darabjának is zeneszerzője volt. 1978 óta a Vígszínház zenei vezetője, ahol önálló dalesteket is ad.

Az 1970-es évektől kezdve több magyar előadónak írt dalokat, zenét (többek között Zalatnay Saroltának, Demjén Ferencnek, Kern Andrásnak, Vikidál Gyulának). Kovács Kati albumainak és Zorán albumainak állandó közreműködője. Az 1980-as években Katona Klári albumain is játszott, és Révész Sándor első szólóalbumának készítésében is részt vett.

Az LGT 1984 után nem jelentkezett albummal, Presszer Gábor pedig újabb színházi produkcióba kezdett. Ennek sikeres eredménye az 1988-ban bemutatott A padlás.
Volt a TV2 zenei tehetségkutató műsora, a Megasztár zsűrijének a tagja. Az ő kezdeményezése nyomán indult útjára a magyar dal napja.

„Szeretek filmzenét, színházi kísérőzenét írni, de balettet is, … de a dalírástól sehogy sem lehet engem eltéríteni, a végén mindig oda lyukadok ki. Én magamat csak egy zeneszerzőnek tartom, aki néha elénekli a dalait, … néha szöveget is írok.”

Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia.hu)

DALSZÖVEG – Szent István körúti álom
(Presser Gábor)

Volt egyszer egy ház,
abban volt egy színház,
abban volt egy ember,
abban volt egy gondolat,
abban volt egy színdarab,
abban volt egy nő,
abban volt egy sóhaj,
abban volt egy férfi,
abban volt egy álom,
abban volt egy ház,
abban volt egy színház,
abban volt a játék,
abban volt egy dal…

A Szent István körúton sok minden megtörtént már,
csak azt ne gondold, hogy itt mindenki színházba jár.
A háztetők fölött egy elfáradt keringő száll,
nem hallom tisztán, lehet, hogy álmodom már.

Volt egyszer egy ház,
abban volt egy színház,
abban volt egy színpad,
abban volt egy luk,
abban volt egy súgó,
mögötte egy besúgó,
a súgóban egy gondolat,
abban volt egy színész,
abban volt egy kérdés,
abban volt egy érzés,
abban volt egy vicc,
abban volt egy szorongás,
abban volt egy emlék,
abban volt egy hecc,
abban volt egy fájdalom,
ebből van az én dalom.

A Szent István körúton sok mindent játszottunk már,
egy eltévedt kellékes lehet, hogy otthon van már.
A Szent István körúton sok minden megtörtént már,
s ha nem játszunk semmit, a villamos akkor is jár
Szent István körúti álom
(Presser Gábor)

Volt egyszer egy ház,
abban volt egy színház,
abban volt egy ember,
abban volt egy gondolat,
abban volt egy színdarab,
abban volt egy nő,
abban volt egy sóhaj,
abban volt egy férfi,
abban volt egy álom,
abban volt egy ház,
abban volt egy színház,
abban volt a játék,
abban volt egy dal…

A Szent István körúton sok minden megtörtént már,
csak azt ne gondold, hogy itt mindenki színházba jár.
A háztetők fölött egy elfáradt keringő száll,
nem hallom tisztán, lehet, hogy álmodom már.

Volt egyszer egy ház,
abban volt egy színház,
abban volt egy színpad,
abban volt egy luk,
abban volt egy súgó,
mögötte egy besúgó,
a súgóban egy gondolat,
abban volt egy színész,
abban volt egy kérdés,
abban volt egy érzés,
abban volt egy vicc,
abban volt egy szorongás,
abban volt egy emlék,
abban volt egy hecc,
abban volt egy fájdalom,
ebből van az én dalom.

A Szent István körúton sok mindent játszottunk már,
egy eltévedt kellékes lehet, hogy otthon van már.
A Szent István körúton sok minden megtörtént már,
s ha nem játszunk semmit, a villamos akkor is jár.

Kapcsolódó honlap:

http://pressergabor.hu