2021-02-26
2 perces 10
Nagy Patrícia: Ülök a metrón
kivételesen kipihent vagyok, ezer éve nem tömegközlekedtem, szívom magamba a fura élményt, bámulom az embereket, elképzelem vajon hová igyekeznek, lopva megvizsgálom tükörképem az ablaküvegben, jaj de jól nézek ki, hajam frissen mosva, illatos vagyok és vidám,...
Nagy Patrícia: Már a tranzitban voltunk,
mikor Eszter elment kicsit szétnézni, és én ott maradtam egyedül a cuccainkkal. Egy harminc körüli férfi ült le közvetlen mellém. Mosolygott, köszönt, megkérdezte hová utazom, és kivel utazom, elmesélte ő hová utazik, és hogy a barátai mennyire várják, hogy új...
Nyírfalvi Károly: Lufi
Akkor már vagy harmadik napja kereste. Hatalmas területet járt be, olykor átment az országúton is, ahogy Lufi tette, kereste a pajtásait, az olykor betévedő kosztosokat s az utcán előle menekülőket szintén. Eltűntek, választ nem adtak. S amikor már feladta, ak...
Nagy Patrícia: “De mégis…, mennyibe kerül egy ilyen barátnő?”
kérdezte tegnap késő este egyik ismerősünk volt osztálytársunktól, mikor annak rendkívül dekoratív, csinos kedvese ellibbent a mosdóba.
“Hát nézd, egy ilyen nőt fenntartani nem pénztárcakímélő mutatvány, de megéri." (Kaján vigyor) "Akkor sorolom:
- fitne...
Nyírfalvi Károly: A kertben
Kinn ültünk a kertben, történetekkel szórakoztattuk egymást, megrohant a múlt. A közelmúlt.
Hajnaltájt kivittem a fürdővizet, végigaraszoltam vele a kerten, kiöntöttem, ahová kell, az okait most nem részletezem. Visszafelé megálltam egy tócsánál, eszembe ötlö...
Nagy Patrícia: Kétszer volt női főnököm,
de mind a kétszer alig vártam, hogy az az áldatlan állapot megszűnjön (és itt tisztelet a kivételeknek, vagyis a remek női főnököknek!), sajnos én pont kifogtam a vezetőnek (számomra) legalkalmatlanabb két hölgyet.
Az első főnökasszony viharos házas...
Mórotz Krisztina: Jegecske
Előttem imbolyog. Akkor is, most is, mindig. Bukdácsol, kívül az időn, de legalábbis a peremén. Fején sapkának tapló. Bal kezében ezüst rádió, lóbálja, bömbölteti. Kiszökött az intézetből. Nem tudni, kihez beszél.
- Hogy tetszik lenni? Kellemes Húsvétot! – ...
Eszembe jut Mónika
Álmatlanul forgolódva időutazom. Visszautazom és erősen koncentrálok arra, mikor is kellene bekapcsolódnom az elmúlt életembe. Pattognak a homályos képek, időpontok. Vérző körmökkel kapaszkodom a legapróbb momentumokba, mit kellene tennem, mit kellene ...
Gergelyi Xénia: Senkinek sem vagyok fontos
Sokszor gondolkodom rajta, hogy mi lenne, ha eltűnnék vagy csak egyszerűen meghalnék. Vajon hiányoznék bárkinek is? Nem a nyilvános, rokonok, ismerősök előtti önsajnáltatásra gondolok, hanem arra, hogy sírna-e miattam bárki is egyedül, a négy fal közöt...
Nagy Patrícia: Mondjuk ha spórolásról van szó,
akkor nekem mindig eszembe jut, amit Balázs, a festő haverom mesélt, hogy egyik kollégája (49 esztendősen) szépen, komótosan betömte a saját lyukas fogát epokittal, hát képzelhetitek mit szólt a fogorvos, mikor megpróbálta helyrehozni az öngyógyítást, továbbá ...