2021-02-26
2 perces 10
Balázs Betti: Mi lett volna ha…
Annyira kár, hogy az ember későn jön rá dolgokra. Milyen jó volt tizenévesnek lenni, mikor csak annyi dolgom volt, hogy tanuljak, de én utáltam, mert erőltették, és mindig a nővéremhez hasonlítottak, hogy bezzeg ő kitűnő tanuló. Én meg minél jobban erőltették,...
Gergely Tamás: Mit ugat a fekete korcs?
Fordulok be házunk sarkánál a terecskére, s hát mit látok: a zebrán halad át egy fekete anyuka az ugyanolyan fekete kisfiával. Szépen öltözöttek, mondhatni, gondosan, az anyuka egyenesen úgy néz ki, mint egy presbiteriánus lelkész felesége. Persze, mindez Stoc...
Cselényi Béla: Hétköznapi zötyögések
Bepréselődöm a vezető mögé. Ott, az első ülésen a legszűkösebb; a cipőm már nem fér el, mégis rendszeresen oda ülök, mintha oda szólna a bérletem. A fásult, hétköznapi munka ott kezd kiperegni belőlem, mint lyukas zsákból a mák. Máshova ülve(,) talán a vezetőf...
Andrásfai Eszter: Váci úti távolodó
Ma átutaztam emlékeimen,
Az első csókon, bizsergéseken.
Biliárdterem füst szagán,
Felnőttes csínyek izgalmán.
Egy csapat fiatal vág át a zebrán, bakancsok, szakadt farmerek, "stílusosan" szaggatott, koponyás pólók. Hangosan, vidáman, gondtalanul, izga...
Nyírfalvi Károly: A távolmaradás okai
Farkas-Kovács Lászlónak
„A tűz egy reggelen kezdődött, és a házban senki sem tudta kioltani.” Ez volt az utolsó mondat, amit az ágyban olvasott. A kertet rongyosra áztatta a kitartó éjszakai eső, sétálni nem támadt kedve, csak kortyolta első kávéját, és kés...
Szécsi Gábor: Ha most kezdenék el írni egy könyvet, az arról szólna, hogy egy vidéken felcseperedett fiú eljön Pestre szerencsét próbálni
A gond csak az, hogy az összes eddigi verzióban már az első fejezetben meghal a főhősünk, amikor is a Kálvin téren a metrómegállóban próbálna átszállni a négyes metróról a hármasra. Általában vagy az történik vele, hogy még a mozgólépcső előtt halálra tapossa ...
Mórotz Krisztina: Időtlen kisülés
A toll megremegett a jegyzeteim felett, de előbb lebénított az aura, és hogy tudtam: jön. Valami jönni fog. Fölöttem áll. Tudom. Érzem.
A szekrény, az a ronda kopott, minden osztályban egyforma szekrény megindult felém tántorogva, mint egy ronda részeg. Nem v...
Andrásfai Eszter: Hullámvasút
Különös dolog a hullámvasút. Az ember sorban áll, megveszi a jegyét. Félelemmel átszőtt izgalom fut át rajta. Beszáll a kocsiba, ami lassan elindul vele. Egy kanyar után elkezd felhúzni a drótkötél. Félsz, mert nem tudod, mi vár rád, de bízol a biztonsági öved...
Hajnal Éva: Láthatatlan
Csak a kifulladás maradt. A futó utolsó lendülete, az utolsó levegő utáni kapkodások mélyreható bilincsei, mik megigazulttá teszik a végtelenben araszoló embert, az átláthatatlan, áthatolhatatlan csend kutatóit. Így utazol csomagokkal apró kezedben a városon á...
Para Olga: Örökség
– Legyen a tiéd ez a régi tésztavágó, ez a készlet – rebegi alig hallhatóan dédi. Egy minicsomagocska oda volt készítve az ágya mellé, nehézkesen valahogy felül, szétnéz, és kéri, adjam oda a táskám.
De hát van nekem, Édesanyám!
– Tudom, tudom, de azért csak...