Mata Hari
(1876. augusztus 7., Leeuwarden – 1917. október 15., Párizs) fríz származású holland bártáncosnő

Mata Hari, eredeti nevén: Margaretha Geertruida Zelle a hollandiai Frízföldön fekvő Leeuwarden városban született 1876. augusztus 7-én egy kohóépítő munkás és egy háztartásbeli asszony első és egyetlen leánygyermekeként – három fiatalabb fiútestvére volt -. Gyermekkorának jelentős részét a város egyik régi patrícius házában töltötte, ahová a család 1876-ban költözött. A lányt a családban Grietje néven szólították. Édesapja egy sapkaüzletet működtetett a városban, de üzleti spekulációk miatt 1891-ben csődbe ment, még abban az évben Margaretha édesanyja pedig elhunyt. A család Amszterdamba költözött, ahol az apa ismét megnősült, majd új felesége pénzéből petróleumboltot nyitott. Margarethát először anyai nagyanyja vette magához, majd a frízföldi Sneek városkában élő nagybátyjához került. A nagybácsi hamarosan Leiden város óvónőképző intézetébe íratta be a félárva lányt, aki azonban abbahagyta tanulmányait és Hágában élő másik nagybátyjához költözött.

1895-ben Hágában, a Nieuws van den Dag című újság apróhirdetése útján ismerte meg későbbi férjét Margaretha. Az addig agglegényként élő katonatiszt, Rudolph John McLeod 20 évvel idősebb és pár centivel alacsonyabb volt a fiatal és szép a lánynál. A jelentős korkülönbség ellenére Margarethát teljesen magával ragadta a férfi fellépése, kitüntetései és egyenruhája. Nem sokkal megismerkedésük után a férfinak vissza kellett térnie az akkor Hollandia fennhatósága alatt álló Kelet-Indiába.

1895. július 11-én a 18 éves Margaretha feleségül ment a skót nemesi családból származó Rudolf J. MacLeod tengerésztiszthez. A mézesheteket a németországi Wiesbadenben töltötték, és 1896. január 30-án, hat hónappal az esküvő után meg is született első gyermekük, Norman John. 1897. május 1-jén a család a Prinses Amalie nevű gőzös fedélzetén Batáviába, Jáva szigetére ment. McLeod az egyik jávai kisváros holland helyőrségének vezetője lett. 1898. május 2-án született a család Luisa Johanna nevű első lánygyermeke. A kezdeti boldogság hamarosan rémálommá változott, mivel a férj képtelen volt változtatni agresszív, italozó és hűtlen természetén és feleségét, valamint gyermekeit is rendszeresen bántalmazta.

Mata Hari és férje

Wilhelmina királynő trónra lépésének évfordulójára készített színdarabban Margaretha játszotta az egyik főszerepet, ez volt első nyilvános fellépése. 1899-ben a család elhagyta Jávát és Szumátrára költözött, de Margaretha csak két hónappal később tudta követni férjét. A távkapcsolat nem tett jót a házasságnak. McLeod telegramjaiban folyamatosan takarékosságra intette ifjú feleségét, és eltérő életkorukból, személyiségükből is számos probléma adódott.

1899. július 8-án mérgezés következtében meghalt a család egyetlen fiúgyermeke, John, míg Luisa Johanna életét csak a gyors orvosi segítség mentette meg. Pár héttel később a kolerában haldokló főbérlőjük beismerte, hogy mérget tett a gyermekek ételébe, hogy a McLeod által a hozzátartozóira kimért büntetéseket megtorolja. Norman John halála tovább rontott az amúgy is pokoli házasságon.

1900-ban McLeod kilépett a holland hadseregből és Sindanglaja szigetre költöztek. A pár kapcsolatát a folyamatos veszekedések és kibékülések jellemezték. 1902-ben az éppen egymástól elhidegült pár hazatért Hollandiába és ott egy megosztott lakásba költöztek. Ismét kibékülések és újabb összeveszések követték egymást. 1903-ban Margaretha először utazott Párizsba, hogy ott színésznői karriert kezdjen, de hamarosan csalatkozott, a kudarcok pedig felemésztették anyagi tartalékait. Festőknek volt kénytelen modellt állnia, illetve cirkuszokban kellett fellépnie. A modellkedés annyira kiábrándította, hogy elhagyta Párizst és hazautazott Hollandiába, ahol elvált férjétől, aki nem volt hajlandó asszonytartást fizetni számára, és még közös lánygyermekük felügyeletét is megszerezte.

Margaretha elhíresült karrierje a megélhetés jegyében 1905-től indult be igazán. A lenge öltözetben előadott egzotikus táncok hamar népszerűvé tették a párizsi éjszakai életben. A korabeli sajtó egy európai tengerésztiszttel házasságot kötött indiai hercegnőként mutatta be. A nő a kezdeti Lady MacLeod művésznevet 1905. március 13-án változtatta Mata Harira. Népszerűsége gyorsan növekedett, hamarosan bárók és bankárok szalonjaiban tartott zártkörű előadásokat. Estjei egyszerre voltak szenzációsak és botrányt keltőek.

Egy évvel később, 1906-ban Mata Hari néven már Európa-szerte ismert volt. Fellépett Madridban és Monte-Carlóban, majd több hónapra Berlinbe utazott, ezután Bécs következett. 1907-ben Egyiptomba és Rómába ment, és mindig akadt gazdag és befolyásos férfi, akivel el tudta tartatni magát.

Karrierje 1908 és 1910 között válságba jutott, egyre többen utánozták, sorra bukkantak fel a hozzá hasonló egzotikus táncosnők. 1910-től kezdve vidéken élt, majd a milánói Scala művésze lett egy évadra. A háború kezdetéig Párizs és Berlin között ingázott, és elakadt karrierjét új előadások kiötlésével próbálta újjáéleszteni.

Kétes táncosnői karrierje során Mata Hari kapcsolatba került a francia politikai és gazdasági elit több tagjával is. A német titkosszolgálat felfigyelt kapcsolatrendszerére és H21 fedőnév alatt alkalmazta. A háború kezdetén kifizetetlen számlái és hitelezői elől Hágába menekült, de a kirobbanó első világháború miatt csak nehezen tudott megélni.

Az akkor 41 éves kalandornőt, Mata Harit 1917. február 13-án párizsi hotelszobájában tartoztatták le, majd perbe fogták. A vád ellene kémkedés és ötvenezer francia katona megölésében való bűnrészesség volt. Úgy vélték, hogy elárulta a Földközi-tengeren elsüllyesztett hajók pontos indulását, ami félszázezer emberéletet követelt.

Az egykori kurtizán hiába bizonygatta ártatlanságát, a francia bírákat nem hatotta meg. A Német Birodalom javára végzett kémkedés vádjában bűnösnek találták és golyó általi halálra ítélték. Mata Hari hónapokig reménykedett, hogy kegyelmet kap a köztársasági elnöktől, de végül kérelmét elutasították. 1917. október 15-én hajnalban elegáns ruhában, egyenes tartással, bátran nézett szembe kivégzőivel.

Csak a halála után derült ki, hogy minden ellene felhozott kémvádért egy másik kémnő, Elsbeth Schragmüller, fedőnevén a Doktor kisasszony a felelős. 2001-ben a Mata Hari Alapítvány keresetben kérte a francia hatóságokat az 1917-es ügy felülvizsgálatára. A vizsgálat pár hónapnyi kutatás után megállapította, hogy Mata Hari ártatlan.

Mata Hari emlékét számtalan fotó és róla készült alkotások őrzi. Egy 1920-as filmben Asta Nielsen személyesítette meg. 1931-ben Greta Garbo is eljátszotta Mata Harit. Jeanne Moreau egy 1964-es filmben alakította, Gábor Zsazsa pedig 1972-ben volt Mata Hari.