Mihó Izabella

Mihó Izabella 1980-ban született, Baján. Érsekcsanádon nőtt fel, jelenleg egy Dunához közeli kistelepülésen, Foktőn él a családjával. Húszévesen került Kalocsára, ahol a Korona Rádió műsorvezetőjeként dolgozott a kisfia születéséig. A könyveket már gyermekként nagyon szerette, azok nagy hatással voltak rá. Hisz a szó erejében. Művei megjelentek folyóiratokban, antológiákban, első kötete tavaly decemberben látott napvilágot.

Mesélnél a kezdetekről?

Talán az egész akkor kezdődött, amikor megtanultam olvasni. Szerintem csodálatos az a folyamat, ahogy a betűk és a mondatok a képzeletünkben képekké, érzésekké alakulnak át és megajándékoznak egy élménnyel, ami különösen fantasztikus lehet, ha a könyv stílusa, témája találkozik az olvasó ízlésével is. Rengeteget olvastam, szépirodalmat és verseket, krimiket, drámákat, romantikus és hátborzongató történeteket, amivel, ha nem is tudatosan, de folyamatosan bővítettem a szókincsem. Azt gondolom, hogy ez az egyik alapja az írásnak, illetve fontos, hogy az ember jó megfigyelő legyen, sok egyéb mellett persze. Az első szárnypróbálgatásaim az általános iskolai fogalmazásokat leszámítva tiniként voltak versekkel és novellákkal, és bár nagyon élvezem a rímekkel való játékot, azt hiszem, inkább a próza az én asztalom. Annak idején világmegváltó újságírónak készültem, most, közel harminc évvel később, már más cél vezérel; szeretnék egy értéket hátrahagyó író lenni.

Rádióbemondóból hogyan lesz valaki író?

Hiszek abban, hogy az életünket mi alakítjuk a döntéseinkkel, de abban is, hogy nagyon sokat számít a környezetünk és az emberek, akikkel találkozunk. Eszembe sem jutott, hogy rádiós műsorvezető legyek, amíg nem találkoztam Buzás Norberttel, és bár a végső lépést, ami Kalocsára vezetett, én tettem meg. Norbi nélkül azonban másképp alakult volna az életem. De hálás vagyok azért, hogy így történt, hiszen a mikrofon mögött töltött évek nagyon sokat formáltak rajtam, ráadásul nagyon szerettem a munkám és azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerültem. Ráadásul a könyvek mellett a zene is egy olyan érték, ami nélkül az ember élete sivár lenne. Nem mondhatom azt, hogy biztosan nem fogok többé rádiózni, mert nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a rádiózás és az írás két párhuzamos vonal az életemben, mindkettő kedves a szívemnek, de most inkább az utóbbi dominál.

Sok helyen publikáltál, önálló kötet mégis csak most született. Vajon miért?

Talán most értem meg rá, hogy felvállaljak egy könyvet, minden örömével és nehézségével együtt. Most vannak az életemben olyan emberek, akik igazán hisznek bennem, és ez nagyon sok erőt, energiát tud adni, hogy tovább haladjak a megkezdett úton, akkor is, ha nem tudom, mi vár a következő kanyar után. Mostanra értettem meg, hogy leülni írni nem időpazarlás, hanem kemény munka, akkor is, ha esetleg a környezetünk ezt nem így látja. Meg persze kisgyermekes édesanyaként rengeteg feladat jutott minden napra, kertünk és állataink vannak, és valamiből a számlákat is be kell fizetni. De igyekszem a jövőben úgy alakítani az életem, hogy az írásra is maradjon idő. Az alkotás örömet okoz, ez nekem is jó.

Mesélnél a kötetről?

A kötetnek az Életmorzsák címet adtam, mindegyik történet egy-egy morzsányi emberi sors. Az öt novellát összefűzik a szereplők, akik a boldogságot, az élet értelmét keresik, mint ahogy mi is tesszük nap mint nap. A kezdő novella a Láncszemek címet kapta. Főszereplői János, Éva, Ádám és Eszter, akiknek a sorsa szinte észrevétlenül összefonódik. Úgy, ahogy velünk is megesik néha. A második egy Titkos(s)írás, részlet egy női naplóból. Van benne szerelem, kétségbeesés, lelkizés, szeretkezés, vallomás, nyafogás, fájdalom, kielégülés, megbékélés. A harmadik novella egy férfiról szól. Ami vele történt, bármikor bármelyikünkkel megtörténhet. A Könyv erről mesél; sorsról, szerepekről, csalódásokról, álmokról és reményekről. A negyedik novella címe Úttalan utakon. A kerettörténet a kilencvenes évekbe repít vissza, amikor karácsonykor találkozik Ádám és Éva. Nekik köszönhetően pedig visszaugrunk még néhány évtizedet az időben, hogy megismerkedjünk Agotával. Ők hárman megmutatják, hogy mit jelent az elengedés, a megbocsátás és a szeretet. És végül itt van nekünk az igaz szerelem meséje a múlt század első feléből, Anna és János története, a Százszorszép. Mert minden jó, ha a vége jó.

Terveid?

Még rengeteg történet van bennem, úgyhogy készül a következő novelláskötet, amit még az idei év első felében vagy a nyár folyamán szeretnék megjelentetni.

Köszönöm az interjút!

Mihó Izabellával legközelebb a Kalocsai Tomori Pál Könyvtárban (Kalocsa, Szent István király út 2-4. ) találkozhat a  kortárs irodalom iránt érdeklődő közönség. Január 16-án, csütörtökön 17 órától, ugyanis egy könyvbemutató keretében dedikálja nemrég megjelent novelláskötetét.

Cserenkó Gábor

Kapcsolódó oldal: Mihó Izabella honlapja

Cserenkó Gábor