Barna Júlia költő így ír magáról:
“1946-ban születtem Hajdúdorogon, itt élek azóta is. Nem mehettem egyetemre anyagi okok miatt. Tragédia volt számomra, mert a tudásvágyam tíz embernek elég lenne. A tudást persze könyvekből is meg lehet szerezni, és ebben nem ismerek határokat. Emiatt korán „kiolvastam” a szememet, műteni kellett, ez volt a másik tragédia. Sajnáltam magam nagyon, negyvenévesen befejezettnek tekintettem az életemet, de a gyerekek miatt folytatni kellett. Ebben a korszakban születtek a pesszimista verseim. Tíz évig ebben a „se élő, se holt” állapotban voltam, aztán magamhoz tértem, és élni kezdtem.
Férjem, két fiam és két unokám van. Ma gondok, bajok, betegségek terhével a hátamon, sokkal jobban tudok örülni mindennek, mint fiatalon, viszonylag gondtalanul, egészségesen. Ez azt bizonyítja, hogy öregen az ember bölcsebb lesz, saját fiatal énjéhez képest mindenképpen.

Az olvasás és az írás nálam ikerszenvedélyek, ezeket fontosságban csak a családom előzi meg. Mindig írtam verseket. Világszemléletem és verseim fontosabb elemei: ember, béke, szeretet, szabadság, tisztelet, könyv, művészet, tudomány, környezetvédelem. Elutasítom ezeknek az ellenkezőjét, mint a környezetszennyezés, a gyűlölet. Annál nagyobb dicséretet nem kívánok, mint ha valaki azt mondja: Én is így gondolom, én is így érzem, helyettem írtad. Mi jellemez még? Mindenkinek több tiszteletet adok, mint amennyit elvárok. Nem alázok meg senkit, és nem alázkodom meg. Együtt érzek mindenkivel, akit megaláznak, lenéznek, kirekesztenek, akinek valamiből nem jut elég, legyen az kenyér, szeretet, haza.
Öt könyvem megjelent magánkiadásban. (Álmok másnapján, Másokért is sírtam néha, kristálytél, Időkirály, Csendvirágok – haiku-könyv). A Napút mellékleteként megjelent egy füzetnyi versem Csodavárók címmel, a Cédrus-pályázat eredményeként.”

Barna Júlia alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

***

Barna Júlia költő így ír magáról:
“1946-ban születtem Hajdúdorogon, itt élek azóta is. Nem mehettem egyetemre anyagi okok miatt. Tragédia volt számomra, mert a tudásvágyam tíz embernek elég lenne. A tudást persze könyvekből is meg lehet szerezni, és ebben nem ismerek határokat. Emiatt korán „kiolvastam” a szememet, műteni kellett, ez volt a másik tragédia. Sajnáltam magam nagyon, negyvenévesen befejezettnek tekintettem az életemet, de a gyerekek miatt folytatni kellett. Ebben a korszakban születtek a pesszimista verseim. Tíz évig ebben a „se élő, se holt” állapotban voltam, aztán magamhoz tértem, és élni kezdtem.
Férjem, két fiam és két unokám van. Ma gondok, bajok, betegségek terhével a hátamon, sokkal jobban tudok örülni mindennek, mint fiatalon, viszonylag gondtalanul, egészségesen. Ez azt bizonyítja, hogy öregen az ember bölcsebb lesz, saját fiatal énjéhez képest mindenképpen.

Az olvasás és az írás nálam ikerszenvedélyek, ezeket fontosságban csak a családom előzi meg. Mindig írtam verseket. Világszemléletem és verseim fontosabb elemei: ember, béke, szeretet, szabadság, tisztelet, könyv, művészet, tudomány, környezetvédelem. Elutasítom ezeknek az ellenkezőjét, mint a környezetszennyezés, a gyűlölet. Annál nagyobb dicséretet nem kívánok, mint ha valaki azt mondja: Én is így gondolom, én is így érzem, helyettem írtad. Mi jellemez még? Mindenkinek több tiszteletet adok, mint amennyit elvárok. Nem alázok meg senkit, és nem alázkodom meg. Együtt érzek mindenkivel, akit megaláznak, lenéznek, kirekesztenek, akinek valamiből nem jut elég, legyen az kenyér, szeretet, haza.
Öt könyvem megjelent magánkiadásban. (Álmok másnapján, Másokért is sírtam néha, Kristálytél, Időkirály, Csendvirágok – haiku-könyv). A Napút mellékleteként megjelent egy füzetnyi versem Csodavárók címmel, a Cédrus-pályázat eredményeként.”

Barna Júlia alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

*

régi tavaszok
szórják szerte kihűlt
szívek hamuját

*

a valóságot
sűrű fátyollal fedik
el a látszatok

*

sokféle hiány
formálja életemet
kerek egésszé

*

megbocsátottam
nem gondolok rólad már
se jót se rosszat

*

álmok lapozzák
a tavasz számtalan szép
lehetőségét

*

az öröm szépít
a szenvedés tanít a
szeretet gyógyít

***

Barna Júlia költő így ír magáról:
“1946-ban születtem Hajdúdorogon, itt élek azóta is. Nem mehettem egyetemre anyagi okok miatt. Tragédia volt számomra, mert a tudásvágyam tíz embernek elég lenne. A tudást persze könyvekből is meg lehet szerezni, és ebben nem ismerek határokat. Emiatt korán „kiolvastam” a szememet, műteni kellett, ez volt a másik tragédia. Sajnáltam magam nagyon, negyvenévesen befejezettnek tekintettem az életemet, de a gyerekek miatt folytatni kellett. Ebben a korszakban születtek a pesszimista verseim. Tíz évig ebben a „se élő, se holt” állapotban voltam, aztán magamhoz tértem, és élni kezdtem.
Férjem, két fiam és két unokám van. Ma gondok, bajok, betegségek terhével a hátamon, sokkal jobban tudok örülni mindennek, mint fiatalon, viszonylag gondtalanul, egészségesen. Ez azt bizonyítja, hogy öregen az ember bölcsebb lesz, saját fiatal énjéhez képest mindenképpen.

Az olvasás és az írás nálam ikerszenvedélyek, ezeket fontosságban csak a családom előzi meg. Mindig írtam verseket. Világszemléletem és verseim fontosabb elemei: ember, béke, szeretet, szabadság, tisztelet, könyv, művészet, tudomány, környezetvédelem. Elutasítom ezeknek az ellenkezőjét, mint a környezetszennyezés, a gyűlölet. Annál nagyobb dicséretet nem kívánok, mint ha valaki azt mondja: Én is így gondolom, én is így érzem, helyettem írtad. Mi jellemez még? Mindenkinek több tiszteletet adok, mint amennyit elvárok. Nem alázok meg senkit, és nem alázkodom meg. Együtt érzek mindenkivel, akit megaláznak, lenéznek, kirekesztenek, akinek valamiből nem jut elég, legyen az kenyér, szeretet, haza.
Öt könyvem megjelent magánkiadásban. (Álmok másnapján, Másokért is sírtam néha, kristálytél, Időkirály, Csendvirágok – haiku-könyv). Néhány napja a Napút mellékleteként megjelent egy füzetnyi versem Csodavárók címmel, a Cédrus-pályázat eredményeként.”

Barna Júlia alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Hamupipőke
szép és jó – a két gonosz
nővér gazdag is

Hófehérke ma
vén boszorka – a tükrét
régen eldobta

Barna Júlia költő így ír magáról:
“1946-ban születtem Hajdúdorogon, itt élek azóta is. Nem mehettem egyetemre anyagi okok miatt. Tragédia volt számomra, mert a tudásvágyam tíz embernek elég lenne. A tudást persze könyvekből is meg lehet szerezni, és ebben nem ismerek határokat. Emiatt korán „kiolvastam” a szememet, műteni kellett, ez volt a másik tragédia. Sajnáltam magam nagyon, negyvenévesen befejezettnek tekintettem az életemet, de a gyerekek miatt folytatni kellett. Ebben a korszakban születtek a pesszimista verseim. Tíz évig ebben a „se élő, se holt” állapotban voltam, aztán magamhoz tértem, és élni kezdtem.
Férjem, két fiam és két unokám van. Ma gondok, bajok, betegségek terhével a hátamon, sokkal jobban tudok örülni mindennek, mint fiatalon, viszonylag gondtalanul, egészségesen. Ez azt bizonyítja, hogy öregen az ember bölcsebb lesz, saját fiatal énjéhez képest mindenképpen.

Az olvasás és az írás nálam ikerszenvedélyek, ezeket fontosságban csak a családom előzi meg. Mindig írtam verseket. Világszemléletem és verseim fontosabb elemei: ember, béke, szeretet, szabadság, tisztelet, könyv, művészet, tudomány, környezetvédelem. Elutasítom ezeknek az ellenkezőjét, mint a környezetszennyezés, a gyűlölet. Annál nagyobb dicséretet nem kívánok, mint ha valaki azt mondja: Én is így gondolom, én is így érzem, helyettem írtad. Mi jellemez még? Mindenkinek több tiszteletet adok, mint amennyit elvárok. Nem alázok meg senkit, és nem alázkodom meg. Együtt érzek mindenkivel, akit megaláznak, lenéznek, kirekesztenek, akinek valamiből nem jut elég, legyen az kenyér, szeretet, haza.
Öt könyvem megjelent magánkiadásban. (Álmok másnapján, Másokért is sírtam néha, kristálytél, Időkirály, Csendvirágok – haiku-könyv). Néhány napja a Napút mellékleteként megjelent egy füzetnyi versem Csodavárók címmel, a Cédrus-pályázat eredményeként.”

Barna Júlia alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

***

Barna Júlia alkotásai a Lenolaj.hu oldalán