Vers (10 talált bejegyzések)
KARDOS M. ZSÖTE: Tavaszi dal
Csókot rejtő ringó testem,
hever feszülő fűszálra,
virágszirom fátyol hulljon,
álmom édes ablakába.
Puha kalácsként omoljak
föld terített asztalára,
lehessek szellőnek, fénynek,
fürtös gyöngyű lakomája.
Víz, ha csobog engem mosson
tisztára mint a mess...
Oláh Tamás két nőnapi verse
… hogy azt érezd amit Én érzek
Milyen elektródát
kell süllyesztenem
nyüszítő neuronjaid hálózata közé
hogy megtudjam ki vagy
mivel itassalak
hogy egy legyél mindig velem
hogy azt lásd bennem ami vagyok
hogy tested tartományom legyen
amit csókjaimmal j...
Sógor Zsuzsanna: Megérzés
törésvonalak születnek
a föld testében
összekötni
most szépülő új tájainkat
vizek fakadnak hallgatag
erdők fái között
összekötni
most szépülő új tájainkat
napfény ragyogtat fényeket
új utak fölött szálldos a szél
a mag világra jönni készül
tudom tal...
Virág Eszmi: Menedék
Nincs szó, én is hallgatok,
távolba meredve figyellek
izgatottan.
Mélán málló időkapun át
sírig tartó csendünk vak
homály,
jutalmunk a
pillanatkép csupán.
Tovább szállt a bátorság,
az ami egykor volt szoros kötelék,
kiszáradt, elérett
csomókkal dísz...
B. Tomos Hajnal: Visszatéréseid
Elég a lehunyt
szemhéj leple,
az utca, a ház, a tücsök
percnyi szinkópája,
hogy kibukjon
márvány-homlokod
mint tünemény
az esti tó ráncaiból
s már tapintalak,
hallom lélegzeted,
átjár szemed csillagfénye,
visszatér a kikísért halott,
s újra hiszem ...
Szentjánosi Csaba: Ami örök
Nézem a FB-ot, ez a világunk?
Nagymamám mit rakott volna ki,
anno Zalában?
Talán ezt: „megkapáltam a szőlőt,
vizet húztam a kútból,
a Böske tehenünk sántít…”
Másik Nagymamám, mikor
bevezették hozzánk a telefont
és először csörgött, megijedt:
„hujujhuj...
Keszthelyi György: Ezért lehetsz te folyton itt
Csak a test böjtöl,
mégis a lélek éhes,
láva fortyog a vérerekben.
Harmincnyolc fokos szomjúsággal
keresem azt a kegyetlen tünetet.
Utaztunk egyszer. Lélegeztünk.
Nem kérdezősködöm. Talán az Úr velünk.
(egyetlen szonettben faggatóztam),
a szavak me...
Márkus László: Vadászat
Lázrózsákat linkel a tájra az est.
A színek önálló életre kelve vándorolnak,
Míg végül
Felfalja mind a lepcses szájú éj,
Ki sosem őrzi meg a titkait.
Pihen a város,
Csak a locsifecsi csermely nyughatatlan.
Ilyenkor is hozza-viszi híreit
Ni csak,
Ki az...
Fehér Martin: Szívbe zártan
Rásütött az égi fény; halovány
mégis derűt sugárzó arcára.
És félhold alakú ajkai mellett,
szemei úgy ragyogtak az éjben,
mint a legfényesebb csillagok;
de én rájöttem, hogy túl nagy az ára.
És elvittem magammal, a szívembe zárva.
Mint egy apró kalitka,...
Papp Viktória: Mindig mindent őszintén
A szó, hogy felejthetetlen,
Nehéz, hogy valódi értelmet nyerjen.
Nézem az eget, a csillagokat, a Holdat,
Ezek eddig is ilyen szépek voltak?
Bár tudnám, mi történik velem,
Létezik, hogy megjavult a szemem?
Minden élénkebb, főképp a piros rózsa,
Soha nem ...