2019-06-11
Vers (10 talált bejegyzések)
Kapui Ágota: A bárány
A stációkon végighajtott bárány
ott botladozik rögvarangyokon
a bokákban az inak úgy remegnek
mint kampókon az áramütött testek
és térdre hullnak mind a hóvirágok
s a mindenségnek megadják maguk
ahol a sorsok nyaktilója reccsen
ahol a csapdák acélfoga c...
Sógor Zsuzsanna: Nagypéntek
a föld szívében összerándult a magma
zuhantak a hegyek
szakadtak pokolig érő árkok
az égboltozat a földre rogyott
felhőit elnyelték mélységes szakadékok
folyók tűntek el
majd feltörtek távoli hegyek lábánál
s folytak lentről fölfele
forgószelek tarolta...
Oláh Tamás: Elérni az elérhetetlent
Kiállni körhinta-életed
koponyalékelő forgásából,
megválni csapdába zárt
élet-döntéseid infarktust ismétlő
tusájától, megszabadulni ólom-terhes
szürke-tekervényeid megzápult
tudásától, kiszakadni a szokás-koloncok
tömegvonzásából,
és szállni föl, egyre...
B. Tomos Hajnal: FORMABONTÁS
A legmagasabb csúcsok is
egyszer kilazulnak -
jönnek, görögnek egyre lejjebb,
hatalmas tömbökben
peregnek róluk a századok,
új térképet rajzolnak,
anyajegyet, ráncot,
egy harmadik szemet
a föld portréjára,
míg elérik
(törvény szerint)
az egyensúly i...
Kapui Ágota: Április
Együtt velem a csend is megöregszik,
már áprilisi tréfán sem nevet,
a falnak arccal egykedvűen fekszik,
nem űzi tettre pajkos kikelet.
Az éj sötétje hajnalfényre vált át,
indulj, mert most jött el a holnapod!
Ez az a nap, mit tegnap sírva vártál --
szal...
Paulovics Tamás: CSAK A REGGEL
Az ártéri erdő ezer
zöldjének árnyán
fölszikrázik a reggel.
Érzed a folyó
lágy ölelését,
érzed a fényt,
látod a lassan
elúszó madarakat.
A zajgó betonút
már mögötted van:
- csak a madarak,
- csak a reggel.
***
Paulovics Tamás alkotásai a Lenolaj.h...
Kapui Ágota: Ritkábban
A lélek apró fényűzései
a szerelmek, kik gazdátlan maradtak
ott nyílnak mind a múltnak odvain,
s ha feléjük nyúlsz, ujjadba harapnak,
és nincsen sód és nincsen kenyered,
az asztalodnál nem eszik család,
s a postás is csak nagy ritkán keres,
csak bekopog...
Rafi Lajos: Feleségemhez
Ahogyan ütöm s tűröm a vasat,
Ahogy a bádog tűrődik kezemben,
Úgy érzem, őrzöd mozdulatomat.
Apró tested, mely csodákra képes
Sodor magával, mint egy áradat.
Nem vagyok rab, mégsem vagyok szabad.
Ujjaim közt, ha megakad egy fűszál,
Hozzád hasonló, vékon...
Cselényi Béla: A szőlőbe menetel
A nagyok elhatározták,
hogy menjünk a szőlőbe.
Én nem voltam nagy,
kicsi, sápadt, sovány,
vérszegény fiú voltam,
aki nem akart a szőlőbe menni.
Anyám szépen megkért,
hogy ne feszítsem tovább a húrt
azzal, hogy nem akarok a szőlőbe menni.
***
Cselén...
Albert Zsolt: Metszés után
Ha rendesen nem jön,
akkor a fák szülnek tavaszt,
az ág remegő szülőcsatorna,
előbb vajúdik, majd levélre vált.
Mikor még mindenki alszik
az ég szégyenkezve lehajol
a visszahúzódó tengerekre
és kék festéket merít.
Zavaros magzatvízben áll az idő,
fent...