2019-03-23
Vers (10 talált bejegyzések)
Márkus László: ábránd
ugyan
ki hallja meg
a tóba fúló esőcsepp
sóhaját
mindig fent
vagy lent
belefáradt már
szívesebben lenne
vízipisztoly
esetleg
felhők fölött szálló
gépmadár.
***
2018. 08. 06.
***
Márkus László alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
B. Tomos Hajnal: TAVASZÓHAJTÓ
Álmomban fekete harkályok
zöld tetőt ácsoltak,
alatta, mint némafilmben
csikók kerengtek
(pázsit nyelte el könnyű trappjuk').
Tűnt, hogy angyal lépkedett
méla keccsel
s minden kibukó ibolyát
kékre ütögetett.
Én felhő-szürke voltam
s mint viseltes lep...
Csák Gyöngyi: Vesztét érzi
Vesztét érzi a madár,
szállong a zárt ablak előtt
szárnya ütődik az ablaküveghez
ám nem adja fel,
makacs és rövid röpték után
másodpercekig pihen egy faágon,
aztán még százszor vagy ezerszer
ismétlődik az ideges mozdulatsor,
hiába lesi a légpuska csöve...
Kapui Ágota: Farkasok és férfiak között
Állsz még a vártán titkok néma őre
bár kifosztottak menekülő évek
a kortalanság konok küszöbén
ráncolt ruháját adta rád a lélek
kinek szívében sorsok sokasodnak
eltűnt barátok, lecsukott szemek
a kőbe zárult múlt idő mögött
halott anyák és tékozló gyere...
B. Tomos Hajnal: Pogány passió
Egyszer csak rájössz:
mindened megvan
a szemhéjad mögött
s mindened elszórtad,
mint szántott sorok között.
Háttered számlálatlan tél,
s te itt vagy mégis győztesen
ebben a zöld-zöld,
éles fű-zengésben,
akárha újszülött bogár
sétálgatsz fényesen,
túl...
Hegedűs Rita: Szögesdrótok mögött
Azóta aggódok annyira
Bántásból bánat burjánzik
Civódásból cifra cafat,
Csömörlötten csókra csábít
delejes, démonszerű, dagad,
fából faragott fakabát
gügyög, gerinctelen góré
gyenge-gyanús gyáva gyaur,
haj hullik, habzó, hideg hólé.
Idegen inakban ill...
Keszthelyi György: Búcsújárás
Mindig egy síkon, két felfogásban
szabadkoznak az összefüggések
jóllehet a leroskadt szemhéjjak alatt
mellőzötten rémlik a harmadik képlet.
Hézagos, de felszentelt változatban
járulok eléd, precíz szerkezet,
lekörmölöm ezt a jelentést is,
szülőfalvakat ...
Hegyi Péter: Alhatok nálad?
"Helló baby, te nyomorult állat!
Soha nem akartam különbet nálad!..." *
Amikor először rád eszméltem,
Belesült a képed a szemembe,
Hogy’ tömjelek magamba egészben,
Belülre sírtam hazug-nevetve.
Kinn kong a harang, épp telet ütött,
Csak nézem a monitort,...
Oláh Tamás: Holtidény
A dércsípte végtelen
a vékony felhőkön át
átlátszón szétterül,
s ráül a vízre.
A sebzett emlékezet
szárnyait alig emelve,
nagy köröket ír
a könnyű égen,
s ránk veti halvány mosolyát.
Nyugodt tempóban
eveznek föl és alá,
V alakú vonalakat húzva,
a ...
Kapui Ágota: Marionett
Anyányi csend
a percnek puhasága
az oltalom mit karjaiban érzel
az alkalom
mely ritka és galád
lelked rongyára kék virágot fércel
a kék virág
a gyermekkor jele
anyád haja a friss vászonra hull
figyelme tű
és cérna létedet
átfűzi rajta hajthatatlanul...