2018-09-21
Vers (10 talált bejegyzések)
Kapui Ágota: Nyári éjszaka
Suhan az árnyék, kuporog--
lámpást gyújt rá a gazda-hold,
- Megvagy!- vakkant rá vén kutyánk,
feszül a szíj, és ránt a drót.
Ugrik az árnyék, menekül,
utána kapnak ágkezek,
kötélen száradó ruhák
ujjuk lógatva lengenek.
Tűnik az árnyék, elszelel,
riadv...
Cseke Gábor: Valaki öltözik
az idő vasfüggönye mögött
öltözik valaki
szanaszét röpködnek a ruhák a rongyok
ahogy magára próbál egy elfogadható
gesztust egy mindenkinek szóló
semmit nem ígérő mosolyt
indián tolldíszt eszkimótekintetet
kínai buzgóságot olaszos dallamot
mindent ami ...
Bélay Krisztina: Július
Olyan csendes és sűrű a meleg.
Valahol július közepén.
Aprókat zizzen,
ahogy a szél a levelekhez ér.
Száraz a föld, pedig mosta eső.
Fáradt repedések kérnek árnyéktakarót.
Gondolat sem fut messzire.
Előrebukva megakad.
Nézi a kezet.
Milyen ismerős.
N...
Jóna Dávid: Magamra álmodom
* Pethes Mária versére *
a nőm álmodom magamra,
amikor az ölének régi tüzében
a pillanatot alaposan körbejárja,
s a legtisztább ingét dobja hátra,
magamra álmodom, magamra,
már ma.
az álom a kallódó éjjelek vigasza,
áldással oldott magány…
s ő itt, az...
Pethes Mária: Magamra álmodom
Magamra álmodom
minden szép napom
Azt a félénk vallomást
amit szemedben látni véltem
tegnap délután
Magamra álmodom
minden érintésedet
azt is ami meg sem esett
Mint vigasztaló ölelést
a legtisztább ingedet
és lágyan erezett kezed
mely ökölbe zárja
...
Nászta Katalin: Ismerd fel
akkor kell kiabálni
míg béke van
csak sirámaid szaporítod
tetemek felett
ha vége van
csitítani az indulatokat
annál ki hall s még nem süket
ez a dolgod
ismerd fel jól az időket
különben
mikor már késő van
csak haszontalan zizegsz a levegőbe
a semmi...
Hajnal Éva: Kék
Most kék lebeg kint – szótlan égi kút,
lám, szunnyadoznak mind a mondatok
és szárnya vesztett árva sorsodon
fon csöndeket a néma mélabú.
Még csipke ring a sóhajtásokon
és révületre röppen egy madár,
míg állsz merengve, játszva rád talál
és dallam illan ...
Shogór Susana: Állapot
rejtező fény vagy homlokom mögött
parázs vagy csontjaimban
sejtjeimben hordalak magamat és téged
szemem tavában mint zöld
smaragd te ragyogsz
szemed tavában a fényes barna kő
én vagyok
Sógor Zsuzsanna költő Balassagyarmaton végezte a középisko...
Bak Rita: Tűvel átszúrt táj
A síkon üres depó.
Lángol a mező.
Az út mentén nyerítő lovak.
Kopár fák és bokrok közt
zötykölődünk. Süvít a szél.
Duzzogó vizek, hínár-fuldoklás.
Pusztíthatatlan gaz-rengeteg.
Start- Cél- Megtorpanás.
Alakzatok közt utunk rohan:
lesz-e másnap, lesz-e...
Nyírfalvi Károly: főtér egyedül
kikapcsolom a gépet
vele téged is
elveszem hangod betűid
ne gondolj velem ne törődj velem
ne legyek sem tükröd sem mércéd
sem rosszabbik éned
ne vedd el terheim s ne add rám a tiédet
süket vak leszek elfelejtem a betűket
nyugalom száll meg
csöndben né...