2020-09-19
Vers (10 talált bejegyzések)
Sapa Brown: Valami (délibáb)
Valami zűrös áhítat
sompolyog a falvakon át,
megbújva a kertek alatt,
és túl-fölzeng egy délibáb.
Félhomályban zúg az este,
már álmos az udvar, az út.
Arrébb egy kislány sietve
krizantémból fon koszorút.
Nagy tüzet raknak és rendet,
azt hiszem ez itt ...
Kolumbán Jenő: Nem múlik többet
Lehet, hogy elfogynak egyszer
belőlem majd a mondatok.
Nem tudom, miféle hang lesz
az, amit még kiadhatok
magamból legutoljára.
Aztán összevarrom számat,
és meredten nézek, nézek...
Értem, hogy nincs magyarázat.
Tágra nyíló szemeimbe
nem jut el a fény...
Tóth Olivér: Egyszer
Egyszer majd öregek leszünk és vének
méreg nélküli kígyók és pletykafészkek
radarjainkra csatlakozik az utcaözvegye
szurkos szájával durrog amerre elmegyen
egyszer markolt kapuk leszünk kitárnak
kilincseinktől nyelvkulcsaink elzárnak
az emlékezés megolaj...
Jóna Dávid: Most kellene
most kellene
hogy elbújtassalak
magad elől legfőképpen
hogy ne érezz
ne gondolkodj
ne félj
hogy ölelő karjaim
leválasszák a külvilág
tolakodását
hogy adjak
egy kis megnyugvást
csendet
amiben lélegzethez juthatsz
Jóna Dávid tanítói, közmű...
Zilahi Nono: 1000SZER DEKAMERON – az illusztráció: Sipos Sándor képzőművész alkotása
A csóktalan bolyongást hiába sírod vissza;
Légy inkább elveszejtő köd előtt a könnyed harmat fátyla,
s hadd izzon szívem akár az olthatatlan katlan,
de lényem összkomfortjában maradjon örökre lakatlan...
[diapszalmata]
Az űr marad, nem tölti be sem sz...
Keszthelyi György: Holt nyelvek estélye
(annak, aki ma is érti)
Volt egy olyan szintetizált napszak,
amikor az élet egy volt a halállal,
nem érdekelt a gyalogátkelőhely,
csak körvonalad ott, az utcasarkon.
Azt hittem akkor, a Nap az egek csúcsa,
köszöntöttelek, de azt is alig,
mint aki se...
Szuhay-Havas Marianna: Ajándék
Arcszínű ég hiába delejez,
estéről maradt egy szép kis mosoly,
valami jót jelez,
úgy volt, végre komoly.
Most még te maradsz,
én megyek, de adsz:
felszakított térre lát
szemem a szemeden át.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) ...
Sapa Brown: Sosem enyém
Fut a szekér, fut a szekér,
terebélyes hűs éjszaka,
ragyog a szép, mindig fehér
csillagszántás vad évszaka.
Ide űzött, ide rántott
gyermekségem és kikacag.
Tenger az ég, puha bársony,
alant az ember: sivatag.
Áll a szekér, göncölszekér,
távolodom, én ...
Szekeres Nóra: SZILÁNK
Mennyi illúzió. Mennyi dráma.
E földi létnek mennyi kesze-kusza ága.
Mennyi szilánk, mennyi letört, csonka rész.
Mivé lett a nagy, kerek egész?
Hol van a hit, hogy benned ott van minden?
Darabokban bár – de hiány sehol sincsen.
Minden szilánkban ott az ö...
Szuhay-Havas Marianna: Esendős
mert mindig van valami
fodrozódó unalom
felhajtott szélén ami
túllóg azt se uralom
tehetetlenné tesz a kívül
ami árad, ami onnan jön
és lehetetlenné a belül
az a rengeteg kis kacat ön
marakodnak egy múló testen
a bajra bolondságot tettem
végül akarat...