2024-04-17
Vers (10 talált bejegyzések)
Almásy Zsuzsanna: …. az is maradjál
Pityesznek a tegnap este margójára
elmentél
de itt maradtál
megittad
de szomjas maradtál
megetted
de éhes maradtál
sírtál
de nevetni kellett
féltél
de harcolni kellett
szerettél
és igazat szóltál
ember vagy
az is maradjál
*
Mi...
Oláh Tamás: Ó, szájak
Mint seb tátong a sok száj,
pirosa rikolt.
A véres hurkák magzatburka
felreped.
Az ész elköszön.
Állkapcsok dolgoznak.
Magasra emelt kanalak
koccannak a fogakhoz.
Civódó illatok.
Kések hars kacagása
csap fel.
Világ-asztalfőn
dőzsöl a bajszos vezé...
Csák Gyöngyi: Elképzelem
Halálhírem hallatán
átadja magát
a fájdalomnak majd
erőtlenül vonszolódik
és dől egy törzsét kínáló
magányos fához,
hogy sebesre harapja
gyáva nyelvét, melyen
kimondhatatlanok vakognak…
de nem; idővel
minden fájdalom tompul,
az élő meg helyet kere...
B. Tomos Hajnal: NÉMA SZÓLAMOK
Nem bölcselet ez,
sem renyhe hallgatás,
merengések lápja
egy csönd-puha éjszakán,
inkább nagy, barlangszájú Ó
melyen nem jön ki hang,
mikor minden özönre felelve,
csak bámulsz üresen a mennyezetre,
mint kiről lekopott
minden alakítás
s egyetlen szere...
Szirtes András: anyátlanoknak
s akit nem anya szült
annak ott van a földanya, éganya,
felhők, virágok, szelek, fények, fák
minden mi él és mozog
mi teremtetett és teremt ő maga is
anyátlanok ne szontyologjatok
lélekben veletek vagyok
*
Illusztráció: "A kép 1953-ban ké...
Perjámosi Sándor: ÖTSOROS
még látod lenyomatát az ágyon
még érzed az illatát
hallod hangját a szobában
valaki elment
nyitva maradt egy ablak
*
Mire gondolt a költő?
Semmire. Előzmény nélkül született. Ültem, dolgoztam teljesen más jellegű gondolatsort követve. S egyszer c...
Szuhay-Havas Marianna: Azt mondtad
addig itt ülsz, amíg elolvadnak a tükrök,
átfolyik rajtuk a valóság, az a másik,
így nem lesznek közöttünk többé apró trükkök,
a kimondhatatlan finoman szembemászik,
kikerülve a láthatatlanná lett foltokat,
tér és idő szeretkezéséből felszületünk,
egy ...
Nyírfalvi Károly: Dal fadarabokra
Hornyik Annának
Ki nevet a végén, az elején még sír,
aztán betűket fest, vagy hosszan ír.
Most annyira egy az elme, a lélek
ujjaimon festék, elveszek s meglelnek.
Most minden egy, minden más,
őrült festékben utazás,
ecset a kézbe, foltok a földre,...
Hajnal Éva: Újra
Újrahegyezted
ceruzámat,
érintésén
jönnek-mennek
szavaim.
Egymásba fonódnak,
mint a gyökerek,
selymes gondolatok
úsznak, szállanak,
kitárt szárnyakon
rezdül általuk
a csend.
Mintha táncban
röppennének
kicsiny lábaik,
gyöngéden
csusszannak
a pa...