2021-01-17
Vers (10 talált bejegyzések)
Kapui Ágota: Agapé
vedd ezt a sorsot legyen a tiéd
tenyeremből e morzsányi világot
a tányér szélére tolt gondokat
a bőtermő remények szigorú torán
a megcsalatott vágyak szüretén
vedd és szegd meg bátran
fájdalmaink
emészthetetlen kenyerét
az egy és oszthatatlan életet
a...
Bátai Tibor: Mosoly albuma
Nem itt, és nem most, ha nem
lehet. Ne félj, már tudom
az illemet. Amikor
és ahol engeded, szó
helyett elég majd intened.
Hol voltál, hol nem, ott leszek,
hol egymás múltját lapozzuk
végig.
Hol idegen arcok,
gyerekek, de sejthetjük
bennük a nőt,
és ...
Albert Zsolt: RÓZSAABLAK NAIVITÁS
Éhes a hold mit sem sejtő kapuk alatt,
csak néhány kóbor eb árnyéka lepi meg.
A tejút karjain szakadt muskátlis kosarak,
udvarán asztalokhoz támasztott székek,
elborult poharakból zavaros folyó.
Ha rozsdás csónakon visz felé a szél,
langyos nádas sűrűjéb...
Arany-Tóth Katalin: OKTÓBER
Szívemben a legszomorúbb hónap.
Szürke csönd. Elmúlás. Halál.
A lélek harmincegy napos böjtje.
Vacogó ridegség színes
levélfüggönyök ráncai mögött.
Séta a lombok és avarágyak
rejtegető közönyében.
Felkészülés a legfájdalmasabb
búcsúk könnyes idejére.
...
Szuhay-Havas Marianna: Szeptemberi vers
Szívdobbanásnyi az este árnya,
talán eltévedt madárnak szárnya,
most még a hallgatag Hold sem látszik,
felhők felett csillagokkal játszik.
Míg szél feszül a szemre, szájra,
az összes megtépett, színes ágra,
felhabzik tengernyi apró tócsa,
kicsi gyermekl...
Tompa Mihály: ŐSSZEL
Az ősz nyájas verőfényén ülök,
Körültem sárga, száraz lomb zörög;
Oly jó ittkünn nekem!
A természetnek hervadása
Beszél lelkemnek csendesen.
Sápadt vagyok, mint az ősz s hallgatag,
Nem érzek én sem mély fájdalmakat;
S mig bús szellő susog
S nyájas sugá...
Istenes Tibor: Nem az a táj
Ez már nem az a táj és nem az a jövő,
Más esőt hord a szél.
Ez már nem az a ház és nem az a tető,
Forró páncélon ül a tél.
Ez már nem az a tavasz, nem az a rügy,
Nem az a csók, mint rég,
Ez már nem az a hit és nem az az ügy,
Amiben hinnünk kéne még.
Ez...
Jóna Dávid: Az utolsó zserbó
A társaságban évődött valaki, gúnyosan kacarászott,
miközben az utolsó zserbó szelet az asztalon figyelt,
épp a csokimáz repedéseiben eveztem,
amikor az egyik felhangosodott, magából kikelt.
Bólogattam, hogy igen, és hát persze,
de közben a zserbó isteni ...
Sárhelyi Erika: Érintés nélkül
Ahogy kihagy az emlékezet,
a test is úgy felejt talán,
ha sosem érzi már a kezet
csípője árnyékvonalán,
ami szinte érintés nélkül
ölelt, akár szél a kendert,
s mint Hold, ha önmagába szédül,
vitte magával a tengert.
A szenvedély elhullt bokrait
a nyár...
Bánki Éva: Szabadon
Egy gésa öltözik, majd levelet diktál,
vár még, a haját igazítja, körme hegyével
gyümölcsöskertet rajzol egy üvegtálra.
üvegből vannak a körmei, és üvegből van a kert is.
Reggel tüllel borítja, kék lakkal borítja este, így él,
üzeneteket kap. Ha nem vigyá...