2024-04-17
Próza (10 talált bejegyzések)
Jóna Dávid: Hópelyhecskék
Főnök úr, megértésedet kérem, ma reggel kicsit késni fogok. Feleségem azt mondta tegnap este, hogy teljes mellszélességgel mellettem áll. Most azt vizsgálom...
*
Most olvasom, hogy gyermekfelügyelőt keresnek. A felnőtt felügyelők sorra csődöt mondtak?
*
Vé...
Gergely Tamás: A NAP MÖGÖTT
Vadmalac kérdi: ”Anyám, Apám hol van?”
Malacka enyhíteni szeretné párja fájdalmát, hát ezt feleli:
A Nap mögött. A halottak ott foglalnak helyet.
Vadmalac kérdi: ”Miért nem látom őket?”
”Mert a Nap vakít. Senki nem látta őket.”
Vadmalac: ”Akkor honnan tud...
Gergely Tamás: SZORÍT
Malacka olyan helyzetekről beszélt, amikor az egyén be van szorítva, abba, amit nem akar tulajdonképpen. Egy férfiről, aki előbb a láger elől menekül, majd a szabad világban a természet adta neme nem felel meg.
Vadmalac ráncolja a homlokát, s mintegy biztonsá...
Gergely Tamás: Hajó
Lépdelek az újsággyűjtő konténer felé, az aszfalton kis tócsa, nem nagyobb, mint 25 x 55 centi. Tavaszi szél fúj két száraz levelet. Hogy honnan hozta, biztosan a szemközti domboldalról. De hogy azok hogyan kerülték ki a medencét, ami az aszfaltozott járdát a ...
Nyírfalvi Károly: Másik irodalmi lelet
Felkértek egy többé-kevésbé összeállított verseskötet véleményezésére. A kérés igazából arra irányult, képvisel-e akkora irodalmi értéket az anyag, hogy érdemes lenne kiadni, pénzt, energiát fektetni a folyamatba, megéri–e az utánjárás. S aztán jött a legfonto...
Gergely Tamás: ÉREZ
Vadmalac szerette a színeket. Hiába volt szürke a világ körülötte, a lapon a sárga dominált, egy vörös folt napként bevilágította a lelkeket.
Mert nézték, körbeállták, bámultak, hozzá-hozzászóltak.
Volt, aki kritkusan figyelte: ”Hol lát maga napot?”
S valób...
Magdus Melinda: Tíz nap boldogság
Október végén már nem nyílnak virágok. Egy különleges példánynak azonban ekkor akadt kedve a kibontakozásra. Tavasszal még csak bimbódzott, lassan-lassan teltebb szirmokká fejlődtek gyenge sziromlevelei, nyáron megerősödött, ősz közepére pedig kinyílt. Hogy ho...
Gergely Tamás: KOKÁRDA
Malacka még egy kokárdát is kitűzött. Ami Vadmalacot meglepte, kérdezte is: ”Az minek?” Céljuk az ünnepség volt, vagy minek is nevezze, de hát kokárdát… Nem az a fajta a család. Nem az a tradíció.
A magáét, vagyis amit Malacka a kezébe nyomott, a mellényzsebé...
Kovacsics Zsuzsanna: Mi jut az eszedbe, ha azt mondom: apály?
Nekem az, hogy …
Lassan ébredezek. Az álomképek sejtelmes foszlányai egy ideig még ott keringenek körülöttem a levegőben, aztán lassan oszladozni kezdenek, majd teljesen eltűnnek. Körülnézek, sehol senki. Nem baj. Csendesen ringatózik alattam a hajó, és ez jó...
Gergely Tamás: KAUFMANN
Kaufmannt hallgatták, Vadmalac meg Malacka, Puccini-dalokat énekelt. Időrendi sorrendben aznap az egész életmű ment.
Kaufmann mintha arra született volna, hogy Puccinit énekeljen, ez volt a közös megállapításuk. Malacka Pavarottit is emlegetett, viszonyította...