2024-04-17
Próza (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: SZPLÍN
Az ágyban feküdt, de szívesen mutatta, hogy ott ”valahol lent” húzódik az a nyugtalanság-hullám, amelyiket inkább kéknek képzelt el. Miért, maga sem tudja.
”Lecsúszott bokáig?” – kérdezte a komája, aki mindig is konkrétabb, mondjuk úgy, földközelibb volt. De ...
Hornyik Anna: Művésznő
Kezdett enyhülni, és Márta úgy gondolta, az időváltozással az ő élete is könnyebb lesz: nem kell aggódnia a fűtés és a fázás miatt, nem fogja megvonni magától a kedvenc édességét, hogy ki tudja fizetni a számlákat, újra felveheti a kedvenc nyári ruháit, a kevé...
Gergely Tamás: ELFOGY
Komája kisápadva kérdezte: ”Mi történik akkor, ha elfogy az idő?”
Vadmalac nem értette pontosan, mire gondol. Hogy bekövetkezik az egyéni halál, lezárul egy korszak, mitől lehet annyira megijedni?
Kiderül, hogy arra érti, hogy mint a levegő a luftballonból, ...
Maróti Ildikó írása
Átható a fokhagymaszag a villamoson, valaki disznósajtot fal, élvezettel, mint más a kaviárt, papírból, a kocsonyás anyagból jól kiverhetően rajzolódik ki egy malacfül. Ülök, és hallgatom a beszélgetéseket.
Egy fiú meséli, látott egyszer használatos bérletet,...
Gergely Tamás: FÁZÓS VEREBET
Látott egy fázós verebet. Borzolt tollával az kétszer akkora volt, mint valójában lehetett.
”Mekkora lehet? – tette fel a kérdést magamagának Vadmalac, félfogamra sem tudnék belőle levest főzni…”
Na jó. De hogy az milyen zseniálisan kitalálta! Hogy felborzol...
Mórotz Krisztina – Nyírfalvi Károly: Vincent és a vég
1.
Déltájt, mikor a nap a legjobban tűzött a fejére, fekete varjak serege csapott le rá. Rátelepedtek a fejére, megszállták a szemét, az orrát, a száját, csapkodó szárnyaik szinte betemették.
Folytatta a festést, nem tudta, hogy mennyi ideig dolgozott, de ...
Gergely Tamás: FÖLDÖNKÍVÜLI
Komája jött a hírrel, hogy a földönkívüliek tartják fogva bolygónk lakóit. Olvasta valahol. Ők határozzák meg, mit csinálunk.
Vadmalac elgondolkozott ezen. Majd kis idő múlva arra kérte a komáját, emelje fel a bal karját.
Komája felemelte.
Engedje le. Leeng...
Márffyné Horváth Henrietta: Búcsú
A hajlott hátú öreg botjára támaszkodva ballagott a poros földúton. Minden egyes lépésnél hosszú irhakabátja roggyant lábait verdeste. Ősz fején bundás kucsma ült, barázdált homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Vállán nagy vászontarisznya függött, mely összea...
Gergely Tamás: FÉLKÖR
Komája közvetlenül mögötte lépdelt, de úgy, hogy Vadmalac nem vette észre. Nagyon el volt foglalva magával.
A koma csak annyit látott, hogy Vadmalac derékban megdőlve a flaszteren egy félkört ír le. Mint ahogyan – emlékezett még a gyermekkorában látottakra – ...
Gergely Tamás: AZ IDŐ
Vadmalac komája volt az idegenvezető, ő ismerte inkább a fagyott vidéket.
”Azt ott – mutatott a csúcson terpeszkedő szikladarabra – ha örömödben megcsókolod, ráragad a nyelved. Ráfagy.”
Még egy fémlap is volt a kő csúcsán, azon írta a paramétereket: magasság...