2023-02-05
Próza (10 talált bejegyzések)
Barta Zsolt: Régi húsvét
- Na, mondd a verset - parancsol rám tréfásan apám, és már darálom is a Zöld erdőben jártam kezdetű örökbecsűt, mit sem sejtve akkor még a versecske erotikus tartalmáról (köszönjük Freud Zsiga), de nem is ez a lényeg, hanem a locsolás utáni pillanat, amikor li...
Gergely Tamás: NYUSZI
Vadmalac a nyulakat nem szerette. Látni se, ha egy-egy felbukkant a lakása közelében, elhajtotta.
”Hess!”
Jobbat nem tudott, hiába mosolyogtak rajta. Nem tanították meg, hogyan kell, a családban nem volt szokásos a nyulak hajkurászása.
Megértették viszont a...
Maróti Ildikó: Húsvét előtt
Előttem két kamaszfiú a sorban, testvérek lehetnek.
- Én most megbélyegezlek: irigy és szűkkeblű vagy.
- Jól van.
- Nem is állsz ki a becsületedért? Akkor még gyáva is vagy.
- Na és aztán? - kérdezi egy megvilágosodott nyugalmával a megtámadott.
- Én párb...
Gergely Tamás: KÖLTÉSZET NAPJA
Vitatkoztak, hogy amit a Koma mondott, vers-e?
”Az ígéret szép szó,
ha megtartják, úgy jó!”
Vadmalac szerint, ha ez egyáltalán vers, akkor az emlékkönyvbe való.
”Hiszen rímmel.” Így mondta: ”rímmel”, de értették mindketten, miről van szó.
Vadmalac fő kif...
Fellinger Károly: A CIGÁNYOK ŐSEI
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény kosárfonó a feleségével és tizenkét éhező gyerekével. A kosárfonó meg a felesége olyan nehezen keresték meg a betevő falatot, hogy az Atyaúristen megsajnálta őket. Üzent hát a diószegi pappal, hogy másnap látogat...
Maróti Ildikó: Miért kaptuk az időt?
"Ne félj, higgy!" Ez van nagy betűkkel ráírva az idős úr hátán lévő kartonra. A mellkasára is, és madzaggal átkötözött túlkoros szendvicsemberként ácsorog maszk nélkül a szigeti bejárónál.
Az az idős afrikai kikuju jut eszembe valamiért, aki megkérdezte a rep...
Gergely Tamás: BOGLÁRKÁVAL SZEMBEN
Reggelizett Vadmalac, szemben a virággal. Nagyfejű boglárka, ranunculus. A virág az asztal túloldalán, és mindössze ketten voltak.
Nem köszönt neki, de figyelte. Úgy bámulta, mintha ismerősök lennének.
”Sárga, mondta magának, vagyis színe van.”
Majd születe...
Gergely Tamás: ÁPRILISNAK BOLONDJA
”Na képzeld el!, meséli felháborodva Vadmalacnak a komája, azt mondták, hogy ha felmászok a toronyba, kakukktojásra lelek…”
”És?”
”Hát fent nem egy rút varjú fogadott?! Úgy megkárogott, majd leestem!”
Vadmalac elröhintette magát: ”Hát nem kell olyan naivnak...
Gergely Tamás: A CSÓKA MEG A KISEGÉR MESÉJE
A kenyérkaréj a járda közelében feküdt az aszfalton. Hogyan került oda, nem tudták, de nem is érdekelte egyiküket sem. Volt viszont illata, Kisegér azonnal kibújt az egérlyukból – a járdaszegély egy helyen hibás –, és közeledett a váratlan elébük pottyant étek...
Gergely Tamás: Vulkán tör ki, víz elönt
A Koma arca gondterhelt volt: - Mi lesz, ha kitör a vulkán? – kérdezte a mentorától.
Helytelenül fogalmazott, ugyanis nem volt a közelükben vulkán, ami kitörjön, hanem egy alagutat ástak a szigeten velük szemben, és a Koma attól rettegett, hogy leásnak a magm...