Próza (10 talált bejegyzések)
Shogór Susana: ANYÁK NAPJA
A szeretet, mely anyát és gyermekét egymáshoz fűzi, csodálatosan sokszínű, erős érzelmi kötelék. Nem múlik el a gyermekkor végéhez érve, fennmarad mindaddig míg a világon vagyunk.
Az édesanyák gondoskodó szeretete, felelősséggel végzett elfogadó, de korlátoka...
Bánki Éva: EMBER, ASSZONY, GYEREK
Én sem akartam „drágán” szülni. Ajánlottak egy kiváló szülészorvost, én bementem hozzá a kórházba, ő pedig rögtön átterelt a magánrendelésére. Itt tulajdonképpen nagy összegeket fizettem azért, amit alanyi jogon, állampolgárként megkaphattam volna. Drágán fize...
Szirtes András: A TÁNC VILÁGNAPJÁRA
...én úgy látom mifelénk keveset táncolunk, de ahogy közeledek kishajómmal Afrika, valamint Közép-és Dél Amerika partjai felé, ott a népek természetes önkifejezéséhez hozzátartozik az ének, a zene és a tánc....
....milyen érdekes lenne ha a mi szomorú kis haz...
Maróti Ildikó: Az időről
Örök időt szeretnék, toppant a kis másodikos, mindig akkor van vége a játéknak, amikor a legjobb, apukám is mondta.
És a röpdolgozathoz is kellene az örök idő, bizonygatta, miután elmesélte, hogy a nagy túlerővel szemben vesztésre álló görög harcosoknak azt m...
Gergely Tamás: NYUSZI
Vadmalac a nyulakat nem szerette. Látni se, ha egy-egy felbukkant a lakása közelében, elhajtotta.
”Hess!”
Jobbat nem tudott, hiába mosolyogtak rajta. Nem tanították meg, hogyan kell, a családban nem volt szokásos a nyulak hajkurászása.
Megértették viszont a...
Maróti Ildikó: Húsvét előtt
Előttem két kamaszfiú a sorban, testvérek lehetnek.
- Én most megbélyegezlek: irigy és szűkkeblű vagy.
- Jól van.
- Nem is állsz ki a becsületedért? Akkor még gyáva is vagy.
- Na és aztán? - kérdezi egy megvilágosodott nyugalmával a megtámadott.
- Én párb...
Gergely Tamás: ÁPRILIS 16.
Salkaházi Sára emlékére
Vadmalac az eget nézte, az volt az ő szentélye. Emlékezett.
"Azt mondta, fegyver által fog meghalni. Megsejtette. Olyan időket éltek.
Azt kérte, ehessen valamit. Az időt arra használta, hogy átadja az otthon pénzét. Tudta, hogy vis...
Fellinger Károly: NAPSUGÁRKISASSZONY
Hol volt, hol nem volt, megszületett végre Napsugárkisasszony, akit a tündérek küldtek a tarka mezők, mézillatú virágok és jámbor tekintetű állatok védelmére. Édesanyja nagypénteken, majd Szent György napján kukoricaszemmel a tenyerében megmosdatta a Kis−Duna ...
Maróti Ildikó: Az életről
Ez az élet nekem nagyon kész. Halok meg.- ezt mondja a mindig kiegyensúlyozottnak tűnő, jól táplált fiú. Nincs egyedül, osztálytársa, aki télen Ausztriában síelt, nyáron is külföldön fog nyaralni, az élet értelmetlenségét annyit hangoztatta, hogy pszichológust...
Fellinger Károly: A CIGÁNYOK ŐSEI
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény kosárfonó a feleségével és tizenkét éhező gyerekével. A kosárfonó meg a felesége olyan nehezen keresték meg a betevő falatot, hogy az Atyaúristen megsajnálta őket. Üzent hát a diószegi pappal, hogy másnap látogat...