2019-05-21
Próza (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: ÁPRILIS 16.
Salkaházi Sára emlékére
Vadmalac az eget nézte, az volt az ő szentélye. Emlékezett.
"Azt mondta, fegyver által fog meghalni. Megsejtette. Olyan időket éltek.
Azt kérte, ehessen valamit. Az időt arra használta, hogy átadja az otthon pénzét. Tudta, hogy vis...
Fellinger Károly: NAPSUGÁRKISASSZONY
Hol volt, hol nem volt, megszületett végre Napsugárkisasszony, akit a tündérek küldtek a tarka mezők, mézillatú virágok és jámbor tekintetű állatok védelmére. Édesanyja nagypénteken, majd Szent György napján kukoricaszemmel a tenyerében megmosdatta a Kis−Duna ...
Maróti Ildikó: Az életről
Ez az élet nekem nagyon kész. Halok meg.- ezt mondja a mindig kiegyensúlyozottnak tűnő, jól táplált fiú. Nincs egyedül, osztálytársa, aki télen Ausztriában síelt, nyáron is külföldön fog nyaralni, az élet értelmetlenségét annyit hangoztatta, hogy pszichológust...
Fellinger Károly: A CIGÁNYOK ŐSEI
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény kosárfonó a feleségével és tizenkét éhező gyerekével. A kosárfonó meg a felesége olyan nehezen keresték meg a betevő falatot, hogy az Atyaúristen megsajnálta őket. Üzent hát a diószegi pappal, hogy másnap látogat...
Gergely Tamás: VILÁG BAJA/Csér csármál
- Pedig én olvasok is – mondja nekiveselkedve a Koma.
- Olvasol – válaszolja Vadmalac - nem is keveset.
A tóparton állnak. Előttük, köröttük csérek csármálnak az odadobott kenyérhéj felett.
- És kíváncsi vagyok minden újra.
- Tanúsítom.
Hegyes a vörös cső...
Cselényi Béla: A denevéres nap
Volt egyszer egy denevérünk. Négy-öt éves lehettem. Nyár volt. Mentünk fagylaltozni. A bátyám ideadta a denevért, hogy tartsam, amíg ő betér a cukrászdába. Ott álltam A Három Nyuszihoz címzett cukrászda előtt mezítláb, rövidnadrágban, kezemben a denevérrel. Cs...
Maróti Ildikó: A világról
"Berendeztem én már a világom
és kirándulok benne, mint egy bölény..."
Énekelték két évtizede Kispálék, és tényleg berendeztük így-úgy mindannyian, ti is, akik ismerőseim vagytok.
Ha arra a rabati parkra gondolok Marokkóban, ahová már reggel elkezdtek gyüle...
Fellinger Károly: Ilka vára
Aszögtől főszögig nincs olyan ember, aki ne hallott volna a kacsalábon forgó Ilka váráról. Hány és hány kisgyerek settenkedik el még ma is a vár helyére, kincsekről álmodozva, hátha ráakad ott egy aranykardra vagy egy aranyérmére.
Az egyre fogyó erdőből az ár...
Maróti Ildikó: Zsá
Zsá, az azt jelenti, igen. Hogy milyen nyelven, azt sose tudom meg, hacsak ti meg nem mondjátok.
Egy zajos bevásárlóközpontból menekülök el, ott hallottam. Arisztotelészre gondolok, aki azt vallotta, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen, mégis gyakran...
Gergely Tamás: ÁPRILISNAK BOLONDJA
”Na képzeld el!, meséli felháborodva Vadmalacnak a komája, azt mondták, hogy ha felmászok a toronyba, kakukktojásra lelek…”
”És?”
”Hát fent nem egy rút varjú fogadott?! Úgy megkárogott, majd leestem!”
Vadmalac elröhintette magát: ”Hát nem kell olyan naivnak...