Bejegyzések tőle:Jyll
A gyógyulni akarás a gyógyulás része.
Lucius Annaeus Seneca (Córdoba, Kr. e. 4 körül – Róma, Kr. u. 65. április 12.) római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi gondolata.
Shogór Susana: Júliusi mese
Biztató hajnali harmat
simítja talpamat.
Napfény enyhet adón
szövi láthatatlan ruhámat.
Reggeli szél terít vállamra
selyemköpenyt.
Virágaim illatoznak
lelkem kertjében.
Olyan minden, mint egy
életbe kívánkozó mesében.
*
2016 július 25. hétfő
***
Sógor Z...
117 éve történt a Tunguz-esemény
1908. június 30-án reggel hatalmas és fényes tűzgömb látszott Ázsia több pontjáról, amely látványos robbanással semmisült meg, közel 8 kilométerrel a felszín felett. A Tunguz robbanás néven elhíresült esemény az egyetlen modern kori példa a nagyobb kozmikus ...
1884. június 30-án született SZÉP ERNŐ költő, író, drámaíró, újságíró
Édesapja tanító volt a hajdúszoboszlói izraelita iskolában, édesanyja varrónő. Gyermekkorában szüleivel Debrecenbe költöztek. Iskolai tanulmányai során tette meg első írói lépéseit. 18 éves, amikor megjelent első verseskötete. Iskolai tanulmányai végeztével Bu...
Szuhay-Havas Marianna: Predesztináció 2.
Csendkímélő a sejtsuttogás,hogy aki átutazó, csak árny.Nincs már halk suhogás, mert nincs már szárny.Átvetültünk: anyagból alkotás.
Az a sok-sok, ami tőlünk más,ismétlődik minden délután.Mind megírták szép égi cédulán:örökké tart a felkívánkozás.
***
...
Gergely Tamás: KIÁS
Vadmalac aznap kivételt tett: ezúttal ő ment el a Komájához, nem szokta.
A Komát nagy munkában találta, éppen ásott.
- Hát te? – kezdte a diskurálást. - Csak nem temetsz?
Megállt a Koma a munkában, fennebb tolta fején a sapkát. Megvakarta izzadt homlokát, majd...
Andrassew Iván: A szárnyas
Fiam, a börtönparancsnok a börtönkapu elé állt és meglehetősen ünnepélyes arcot vágott. A tömeg abbahagyta az izgést és a mozgást. Ha nem is fegyelmezetten, ha nem is vigyázzban, de csöndesen álltunk. Voltak köztünk, akik majdnem egész életükben erre a pillana...
Albert Zsolt: Apám szerel
apám mindig a nagy fotelben ült
s végtelen szemében óceán feszült,
én úton feléje botló lábakon
ő mély hangjával vitorlákat bont
ahogy csorgott szeméből az idő
s ajkán remegve bírt ígérni ő,
az ezentúlt, s a minden változót,
de fáradt kezében mindig mást hozot...