2025-02-03
40 találati eredmények: márffyné horváth henrietta
Márffyné Horváth Henrietta: Ha ötven egy férfi…
Ha ötven egy férfi, még nem is érti,
a sok szalonnával az Istent kísérti.
Az esti fröccse mindig behűtve várja,
ahogy az ágyában a rég megunt párja.
Ha ötven egy férfi, mielőtt zárja a kaput,
kiscsajok közt pár szánalmas kört lefut,
családi egyterűjé...
Márffyné Horváth Henrietta: Pamut mamut
Közeleg a február, farsangi bál ideje,
édesanya fülét rágja a kisiskolás gyereke:
Csinálj nekem jelmezt, ami nem túl gyermeteg!
Szebb legyen, mint a Julcsáé, olyan amivel nyerhetek.
Beindul a tervezgetés, ez egy lázas folyamat.
Miért érzem mégis azt, mint...
Márffyné Horváth Henrietta: Téli zene
Felettem ragyognak a téli csillagok,
hűen őriznek ezek az égi silbakok,
s fagyos kezei a metsző szélnek,
jégbe dermedt ágakon zenélnek.
Márffyné Horváth Henrietta: NÁSZ – FRÁSZ
A fiú gyanútlanul élte a vadóc legények mindennapjait. Egészen addig a bizonyos búcsúi bálig. Persze ez a bál sem hordozott önmagában bárminő különlegességet. A fiúk, lányok mulatoztak. Előbbiek a pohár fenekére, utóbbiak kacéran a fiúk szemébe néztek. A zene ...
Márffyné Horváth Henrietta: A tabernákulum
A keménykalapos, köpcös férfi korához képest fiatalos lendülettel kapaszkodott fel a fiákerre, és izgatottan kiáltotta a kocsisnak a címet.
- Hajtson a Korona utca 5-be! Busásan megfizetem, ha tíz percen belül odaérünk.
Azzal fújtatva hátradőlt az ülésen...
Márffyné Horváth Henrietta: Guruló szavak
Van úgy, hogy elgurulnak a szavak
s tapogatva nyúlok utánuk, mint a vak
koldus az aprópénz után.
Míg fél kezével harmonikázik sután,
felsivítanak a hamis dallamok -
van, hogy ez is én vagyok:
hályogos szemű, némán is hazug,
értetlen, s meg nem értett ál...
Márffyné Horváth Henrietta: Mikulás váró
Valaki már jár az ablak alatt,
egy-kettő,
sok kedves gyerek dalra fakadt,
egy-kettő,
csizmát tisztogatnak kicsi kezek,
egy-kettő,
máris ablakpárkányra mehet,
egy-kettő,
narancs, csoki, cukor kerül bele,
egy-kettő,
éjjel a Mikulás cseni tele,
egy-ket...
Márffyné Horváth Henrietta: Ki vagyok én?
Az elmúlt időszakot, melyet átvegetált, ha színnel kellene jellemezni, leginkább a szürke felelne meg rá. Nem sötétszürke, se nem világos, hanem az a közepes, mint amilyen a szövegszerkesztő oldalhasábja. Egyenletesen szürke és pont. Semmi eltérés, semmi kirív...
Márffyné Horváth Henrietta: Minden és semmi
Jól eltűntél, mint a meg sem fogant pillanat.
Homályos kép, csak egy távoli mozzanat,
melyet tőled megkaptam,
s maradt a kihűlt paplan.
Azt szorongattam gyermeki örömmel
- mintha sosem lett volna karácsonyom -
de hittem, enyém vagy zömmel,
vagy ha még n...
Márffyné Horváth Henrietta: Foggal-örömmel
Február 15.
Bucika unottan rugdalta a kavicsot a cipője orrával. Hazafelé tartott az iskolából, mégsem szaporázta meg a lépteit úgy, mint máskor. Hosszan mélázott azon, hogy megmutassa-e otthon az értesítőjét Anyukának. Nem kapott rossz osztályzatot, sem in...