Bejegyzések betöltése…

32 találati eredmények: hajdú mónika

B. Tomos Hajnal: FELVÉTEL KÖDBEN
Read more

B. Tomos Hajnal: FELVÉTEL KÖDBEN

Már alig vehető ki a nádas, hol egykor meglestem a csákányorrú, elvadult disznókat, s a halevő, bozontos lovakat - már csak ködön át rémlik a millió szárny, lapát-csőr, az apró sziget partja, ahonnan hajnalonta lomha suhogással emelkedett egy testként...
B. Tomos Hajnal: IDŐZÓNÁK
Read more

B. Tomos Hajnal: IDŐZÓNÁK

Bocsi, hogy legutóbb, amikor hívtál, szájjal a föld felé fordulva ébredtem s levegő helyett sár ömlött bele – nem tudtam elmondani, hogy nálunk már nyolc napja esik, s a gödrök minden nap mélyülnek kicsit- de gondolom, úgy sem hallottad volna, mert ott,...
B. Tomos Hajnal: LEPKESZÁRNYÚ OLVASAT
Read more

B. Tomos Hajnal: LEPKESZÁRNYÚ OLVASAT

Mintha már mindent kinyomtatott volna az emlékezet, hosszú őszi estéken, ha már csitult az utcazaj s a nap kiürült arénáján lemerültek a reflektorok, felütöd a lepkeszárny-borítót, lehunyt szemed gyertyafényénél ellapozol mondjuk a kétszázkettedik old...
B. Tomos Hajnal: VALAKI ÉNEKEL
Read more

B. Tomos Hajnal: VALAKI ÉNEKEL

Valaki énekel a félig nyitott ablak mögött – nem férfi sem nő, csak hang, egy elengedett óhaj – csapong, mint fakó madár, ha nyitva felejtik a kalic ajtaját s még nem érti a távolság kényszerét. Mintha titkolt inger, elfojtott szomjúság visítana, v...
B. Tomos Hajnal: Tisztázó
Read more

B. Tomos Hajnal: Tisztázó

Kezdetben csak félve egyet előre s rögtön vissza térdremegve, valahol szólt a zene, egyre hangosabban diktálta lépésemet: most balra, kettőt hátra sebesebben, lehajtott fejjel, hattyúmódra, a kezemet fogóhoz simulva, a derekamat markolóhoz igazod...
B. Tomos Hajnal: NYÁR, PÁFRÁNYOK
Read more

B. Tomos Hajnal: NYÁR, PÁFRÁNYOK

Pihennek a füvek, törvények éle, mint kövekbe ütköző kasza csorbul - valami nagy megnyugvás néz a szemedbe, szavakba nem kapaszkodó beszédek szivárognak át nappalaidba, mint páfrányok tövére a harmat. Nyár van, szitakötős gyöngyházfény, hátradőlne...
B. Tomos Hajnal: Vándormadarak
Read more

B. Tomos Hajnal: Vándormadarak

Pedig tavasz lenne, naptár szerint fűébredés, mégis napok óta vonulnak, dél felé, teljes páncélzatban a vándormadarak, valami beltengeri félszigetre – napok óta csak csőrök csattogása a levegőben, nemzetközi hullámhosszak szórják vörös honfoglalásukat...
B. Tomos Hajnal: HOGY LEGYEN MIT SZERESSEK
Read more

B. Tomos Hajnal: HOGY LEGYEN MIT SZERESSEK

Hat-hétéves koromban, mikor már tudtam burjánt szedni, vizet hozni a pléhkannában, nagyanyám vitt ki mindig a temetőbe, ahol két kisded gyermeke pihent a futórózsák alatt. Aztán, mikor teste melléjük került, egyedül már nem mentem ki a fehér márvánnyal...
B. Tomos Hajnal: Februári tébláb
Read more

B. Tomos Hajnal: Februári tébláb

Mintha nagybeteg lenne a Nap nem moccannak a fények – lanyha a pillantás s az előgyártott tények. Befele fordulnék, kemény a párna – mintha ma és sohanap senki sem várna. *** Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap B. Tomos Hajnal csángó mag...