Gergely Tamás: FÉLELEM – Mälar-parti séták – 80.

A Tó felől jönnek. Hat fiatal gacsi, élelmet koldulnak. Illetve kicsi kis gombszemükkel fürkésznek: mi milyen emberek vagyunk? Akik adnak, vagy akik nem adnak.
Nálunk nincs eledel, még egy szánalmas kis kenyérdarabka sem – jó, tudomásul veszik, mégsem tágítanak. Sőt, az egyik még a közelembe is jön, leül a padom mellé, együtt nézzük a Mälart.
Ez volt egy héttel ezelőtt.
Ma egészségügyi sétánk alatt leülünk ugyanoda, az általunk Kerek erdőnek nevezett Grimsta skogen bejáratához, egy kis öböl félköre mellé telepített padra, s hát a vadrucák sehol. Illetve kettő előmerészkedik egy idő után a vízililiom bokra mögül, de nem jön közelebb.
”Itt valami történt” – mondjuk Évával, mintha láttunk volna ilyen rémült szemeket. Az emlék: a tranåszi táborban voltak, akik fogdosták a rucákat – bár ételt kaptunk a szomszédos szálloda étkezdéjében. Meglehet természetesen, hogy azok már kiestek a rendszerből, már megkapták a letelepedési engedélyt. A rucák mindenesetre menekültek az ember elől.
Ötvenes vöröshajú nő érkezik, nylonzacskó a kezében, ami a szárnyas népség számára az uzsonna érkezését jelenti, mégsem közelednek. Az a kettő, illetve repül hozzánk egy harmadik is, az etető nő lép ezért feléjük, s dobja, talán uzsonnája maradékát a vízbe, ahol a rucák várakoznak. Mikor már hárman vannak, tehát van konkurrencia, kapdosnak mind a kenyérfoncsikák után. Megneszelik mások is a változást, már öten, már heten.
Már heten… Amikor kettőt láttunk összesen, szörnyű gondolataink támadtak: a többit elkapták, leölték, már meg is vacsorázták. Aztán kiegészült a volt hatos létszám. Aztán többen lettek, mint az eredeti hat, esetleg ugyanazok is köztük vannak, a régiek.
De mitől a félelem? Elfogadják az ételt, de nem közelednek…
”itt valami történt!”

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: