146 éve született Kaffka Margit a „nagyon-nagy író-asszony”

Kaffka Gyula (1851–1886) főügyész korai halála miatt a szerény körülmények közé került édesanya, Uray Margit (1860–1934) két lánya közül a Kaffka nagyszülők Margitot Miskolcra, a szatmári irgalmas nővérek zárdájába küldte tanulni.

A tanítónői oklevelet 1898-ban vehette át, az ösztöndíjért cserébe pedig minimum egy évet a városban kellett oktatnia. Budapesten tanult tovább, 1902-ben polgári tanári oklevelet szerzett az Erzsébet Leányiskolában. Kaffka Margit ezt követően visszatért Miskolcra és tanárként helyezkedett el, a polgári leányiskolában irodalmat és gazdaságtant oktatott, tanítványai rajongtak érte.

Első írásai, novellái, versei is Miskolcon jelentek meg, hamarosan pedig a Nyugat című folyóirat állandó munkatársa lett. Kosztolányi Dezsővel, Babits Mihállyal és Balázs Bélával is baráti kapcsolatot ápolt.

Regénye, az 1912-ben megjelent Színek és évek emelte visszavonhatatlanul a kor legnagyobb magyar írói közé. Az értékeit vesztett dzsentritársadalommal és a századfordulón élő nők sorsával foglalkozó hiánypótló alkotás nagy sikert aratott, akárcsak a Hangyaboly című műve, ami a miskolci zárdában töltött éveiről szól, és ami 1917-ben jelent meg.

Kaffka Margit és férje, Bauer Ervin

Magánélete

Fröhlich Brúnó erdőmérnökkel 1905. január 5-én kötött házassága néhány esztendő után véglegesen tönkrement, egyedül nevelte közös gyermeküket, Lászlót. 1914. augusztus 18-án újra férjhez ment a nála 10 évvel fiatalabb dr. Bauer Ervin elméleti biológushoz, Balázs Béla és Bauer Hilda öccséhez.

„A hétvégén házasságot kötöttünk, fél óra alatt az anyakönyvi hivatalban. Kicsit ijedeztem, de ő erős kézzel vitt és rendelkezett velem. »El is válhatunk!« – hebegtem lelkiismeret-didergéssel, de ő nevetett, a drága: »tyu-tyu-tyu, most már caplizhatsz!« – És annyira az övé voltam, már előbb is – mit árthat nekünk egy házasság!” (Kaffka Margit naplójából.)

Alig néhány nappal az esküvő után Bauer Ervint a békéscsabai 101-es gyalogezredbe sorozzák be. Kaffka Margit Pesten dolgozott tovább tanítónőként, majd 1915-ben nyugdíjaztatását kérte, hogy az irodalomnak szentelhesse életét. Férjével való kapcsolatát sem a család ellenkezése, sem a háború, sem a távolság nem tudta tönkretenni.

Ahogy Ady Endre nevezte, a „nagyon-nagy író-asszony” 12 éves fiával együtt az első világháború végén fellépő világjárvány, a spanyolnátha áldozata lett 38 éves korában. Őt is, gyermekét is 1918. december 4-én a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Babits Mihály és Móricz Zsigmond mondták a szívszorító gyászbeszédet.