Létezik a világhírű Karolinska kórház mellett Stockholmban egy Ungerska parkennek/Magyar parknak, kertnek elnevezett zöld terület, ahol főként gyógynövényeket, hát ha nem is termesztenek, de azokat helyeznek az ágyásokba. Hogy miért magyar a park, nem tudjuk, nem tudtuk meg még az információs osztályon sem, viszont a kórház térképén következetesen megjelenik a megnevezés.
Most, hogy a hetvenet elrúgtam, egyre gyakrabban fordulok meg, fordulunk meg Évával a Karolinskában. S amikor tehetjük, leülünk fél órára a Magyar parkban. Mert magyarok vagyunk és mert jó ott lenni – szellős, érzéssel kiképzett, levegője tiszta.
Múlt héten is lesétáltunk oda, a szél miatt csak tíz percre, viszont ”meginspektáltuk” a növényeket, sőt még téptünk is belőlük. Két tízcentist, nevüket nem tudjuk, továbbá egy ágat, ami végén már a termés dagad, s pár kék szemet, az lenne a kökény?
A két tízcentis közül a fehéret neveztem el magamban ”sünivirágnak” egész egyszerűen azért, mert úgy néz ki, mint egy sündisznó: csavart fehér virágszirmai, egy borsó nagyságú virágon vannak százan, körbeveszik a sárga porzó-bibe kettőst. Megvédik, ha ellenség bántaná. Érted, barátom? Szeme sincs, mégis kialakította a védelmet. Hogy tette, ha nem lát? Mégis van isten, akivel ezt kialkudta?
No, de eltelt egy hét, eltelt kettő. A vékony nyakú vázában változások történtek. Egyik-másik virág ”megadta magát”, ki kell dobni. A sünivirág is megváltozott. Kellemes sárga porzója száradt mustárszínbe váltott, kiemelkedett a fehér őrei közül. Azok meg mint levitézlett katonák még magukat is alig tartják. Dehogy védenének. Mert hát az idő ellen úgysem lehet.
***
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások