84 éve jelent meg utoljára a NYUGAT című folyóirat

A NYUGAT LEGELSő SZÁMÁNAK CÍMLAPJA BABITS MIHÁLY KÖNYVTÁRÁBÓL
I. évfolyam, 1. kötet (115. szám), 1908. Országos Széchényi Könyvtár / Kézirattár

1941. augusztus 1-jén, három nappal Babits Mihály halála előtt jelent meg a Nyugat című folyóirat utolsó száma. Mivel a megjelenési engedély kizárólag Babits Mihály nevére szólt, 33 év után a korszak legszínvonalasabb irodalmi folyóirata, ami képes volt hazánk legtehetségesebb költőit és íróit összefogni: megszűnt.

A Nyugat a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt. 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között jelent meg Budapesten. Az első szám – címlapjával ellentétben – nem 1908. január 1-én, hanem 1907 karácsonyán kerülhetett az olvasókhoz. Havonta két száma jelent meg, de gyakran jelentek meg összevont számai is.

A Nyugatról című folyóirat nem előzmények nélkül jött létre és emelte újra a magyar irodalmat világirodalmi szintre, a századforduló ugyanis igen gazdag kulturális élettel büszkélkedhetett. A Nyugat című folyóirat létrehozásának célja a fiatal tehetségek felkarolása mellett a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, illetve szembefordulás a félfeudális ország epigonizmusba süllyedt irodalmával. A Nyugat a korabeli magyar irodalom művészileg legigényesebb folyóirata akart lenni, amit meg is valósult, hiszen a kor legrangosabb irodalmi orgánumává vált.

A szerkesztők a lap emblémájául a Beck Ö. Fülöp által készített Mikes-plakettet választották. Mikes Kelemenben a számkivetettség és a hűség emblematikus figuráját látták. A folyóirat megjelenését pénzügyileg jómódú polgárok támogatták (például: Hatvany Lajos, Chorin Ferenc). A Nyugat működését anyagilag és kulturálisan támogatta továbbá a Fenyő Miksa által javasolt és 1910-ben elindított könyvsorozat, a Nyugat Könyvtára is.

A Nyugat nagy hatású lap volt, annak ellenére, hogy alacsony példányszámban – eleinte pár száz, később pár ezer – jelent meg. Az eredeti kiadásból a teljes sorozat csak néhány helyen található meg, de 2000-től digitalizálva hozzáférhető mindenki számára.

A Nyugat alapításról Fenyő Miksa ezt írta később: „A Nyugat nem légüres térben jött létre, – vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor összeült a Royal-kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második »fekete-pohárnál« – Osvátnál nyilván a harmadiknál, elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét, – még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt.”

Mikes Kelemen emlékérme
Beck Ö. Fülöp (Pápa, 1873. június 23. – Budapest, 1945. január 31.) szobrász, éremművész alkotása

A folyóirat történetében négy nagyobb korszakot lehet megkülönböztetni. Az első az I. világháború kezdetéig tartott, a második a Tanácsköztársaság bukásáig, a harmadik a 20-as éveket foglalja magába, a negyediket Babits főszerkesztőségéhez lehet kötni.

A Nyugatban versek, novellák, regényrészletek, színházi vagy koncertkritikák is megjelentek, illetve a filozófiai gondolkodás legkorszerűbb elméleteinek, mint például Nietzsche, Bergson, Freud írásainak fordításai. A folyóirathoz kötődik több olyan magyar író és költő indulása, akik az elkövetkezendő évtizedek legismertebbjei lettek, és később a Nyugat első nemzedékeként kaptak helyet az irodalomtörténetben, így például Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Füst Milán.

A Nyugat szerkesztői feladatait Osvát Ernő halála után Babits Mihály vette át, aki 1929-től 1933-ig Móriczcal, 1933-tól Gellért Oszkárral szerkesztette a lapot. A Nyugat Babits halálakor, 1941-ben megszűnt, a lapengedélyek ugyanis 1938-tól a szerkesztő nevére szóltak. A Nyugat megszűnés után voltak folytatói a lap szellemiségének. Illyés Gyula már 1941-ben elindította a Magyar Csillagot, 1946-ban pedig Lengyel Balázs szerkesztésében megjelent Újhold is a Nyugat szellemi örökösének vallotta magát.

A Nyugat első nemzedékének a tagjai	A Nyugat második nemzedéke	A Nyugat harmadik nemzedéke
Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Csáth Géza, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Füst Milán, Molnár Ferenc, Szabó Dezső, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő; Szerkesztők, kritikusok: Ignotus, Osvát Ernő, Gellért Oszkár, Fenyő Miksa, Hatvany Lajos, Schöpflin Aladár, Lukács György	Erdélyi József, Sárközi György, Déry Tibor, Pap Károly, Szabó Lőrinc, József Attila, Illyés Gyula, Hunyady Sándor, Illés Endre, Fodor József, Szerb Antal, Halász Gábor, Németh László, Márai Sándor	Gelléri Andor Endre, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Vas István, Zelk Zoltán, Bálint György, Jékely Zoltán, Rónay György, Kálnoky László, Képes Géza, Szentkuthy Miklós, Ottlik Géza