Megmagyarázni nem lehet,
ez így tovább, hogy mehet?
Rabod vagyok, nem szabad,
sodortatom csak magam.
Évszakokba szőve szenvedek,
kitárt karjaid közt elveszek.
Hűen hunyorgó kis csillagok,
Nem beszélek, már csak hallgatok.
Belső tüzem, az égi szikra,
Földre zárva lett kinyitva.
Szél pattogtat a porba,
Nap az erőmet tiporja.
Középpontból kizárt kicsi én,
a Minden már nem csak a tiéd.
Ízed, hited, illatod,
minden eszenciád, hajlatod
rég rám vetül lépted, léted, bánatod,
árnnyá növök, utamat te járhatod.
Úgy elillanok, hogy meg sem bánhatod,
lágy kis lényem többé így nem bánthatod.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr díjas költő, 2008 januárja óta az 2015-ben megújult Lenolaj irodalmi és kulturális lap főszerkesztője, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője, négy gyermek édesanyja.
Édesapja, Szuhay-Havas Ervin (1929-1998) író, műfordító, történész és művelődéstörténész, nagyapja, Havas Zsigmond (1900 -1972) író, újságíró a Tolnai Világlapja munkatársa, majd felelős szerkesztője (1921–39), Spencer Walls és Anthony Astor néven számos ifjúsági és detektívregény szerzője.
Legfrissebb hozzászólások