Berzsenyi Dániel (Egyházashetye, 1776. május 7. – Nikla, 1836. február 24.) nyugat-dunántúli középbirtokos nemesi családban született Hetyén (Egyházashetye). Családjában a hagyományos nemesi élet- és nemzetfelfogásnak megfelelő életformát sajátította el: a gazdálkodás, a családnak élés jól megfért a görög és római klasszikusok tanulmányozásával, a hazafias kötelességtudat nem zárta ki a Habsburg-uralkodók iránti hűséget.
1790–95 között a soproni evangélikus líceumban tanult, ahol testi erejével és féktelen természetével tűnt ki diáktársai közül. Iskolaéveiben a főleg németek lakta polgárosult városban sokat tágult szellemi látóköre. 1793-ban pár hétre megszökött Sopronból és katonának állt, majd visszatért Hetyére. A következő évben apja ismét visszavitte Sopronba, ahonnan ismét megszökött, ezúttal anyai nagybátyjához Niklára.
Az apja hatalmától szabadulni akaró Berzsenyi Dániel 1799-ben megnősült, a 14 éves Dukai Takács Zsuzsannát vette nőül. Ettől kezdve önállóan gazdálkodott a birtokain, előbb Sömjénben, majd 1804-től Niklán. Gondos, jó gazdálkodó volt, foglalkoztatták a mezőgazdaság általános problémái (A magyarországi mezei szorgalomról). Ekkortájt fedezte fel Kis János (a közeli Kissomlyó evangélikus lelkésze, Kazinczy Ferenc barátja), hogy Berzsenyi versírással foglalkozik. Műveinek első gyűjteményét, hetvenhat verset ő juttatta el Kazinczyhoz 1808-ban, aki válaszában ódák írására biztatta Berzsenyit.
Költeményeit először 1813-ban jelentetik meg nyomtatásban, de már az előző években is levelezési és személyes kapcsolatba kerül a szellemi-irodalmi élet számos fontos egyéniségével: Kazinczy Ferenccel, Vitkovics Mihállyal, Szemere Pállal, Kölcsey Ferenccel. Bár Berzsenyi jól ismerte Kazinczyt, és a pesti triász tagjaival is többször találkozott, s foglalkoztatták a társadalmi, közéleti kérdések, nem volt igazi közéleti ember. A reformkor küzdelmeit inkább kívülről szemlélte, de néhány korabeli politikussal (pl. báró Wesselényi Miklóssal) jó barátságban volt. Politikai nézeteiben alattvalói hűsége, nemesi szemlélete a felvilágosodás eszméivel keveredik, ugyanakkor vívódó, önemésztő, befelé forduló alkata miatt is sok kérdésben eltérő a véleménye a reformerekétől. Napóleont például gyűlölte, Ferenc császárt jó uralkodónak tartotta.
(Források: sulinet.hu, Orosz László: Berzsenyi Dániel, 1976., Németh László: Berzsenyi, 1938., wikipedia.hu)
Legfrissebb hozzászólások