A japán avantgárd és az egzisztencializmus mesterének írói álneve Abe Kóbó, valójában Abe Kimifusza néven született Tokióban, és a mandzsúriai Mukdenben (ma Senjang) nőtt fel. Gyermekkorában szívesen gyűjtött rovarokat, kisdiákként a matematika mellett az olvasás érdekelte. Abe 1943-ban a Tokiói Császári Egyetemen kezdte tanulmányait, ahol orvostudományt tanult egyrészt orvos apja iránt érzett tiszteletből, másrészt azért, mert így mentesülhetett a katonai szolgálat alól. A humanista Abe Kóbó a második világháború végét Mandzsúriában várta ki.
1945-ben megnősült, feleségül vette Machi Yamada színművészt és rendezőt. A házaspár szerény körülmények között élt, Abe Kóbó savanyúságot és faszenet volt kénytelen árulni, hogy számláikat fizetni tudják. Első verseskötete 1947-ben jelent meg. 1948-ban befejezte orvosi tanulmányait, ugyanabban az évben adták ki Jelzőtábla az utca végén című regényét, ami Japánban egy csapásra híressé tette. 1951-ben megkapta az Akutagawa-díjat a Karuma úr bűntette című regényéért. A nemzetközi elismerésre viszont 1962-ig kellett várnia, ekkor jelentették meg A homok asszonya című regényét, melyet Tesigahara Hirosi filmrendező vitt vászonra, 1964-ben pedig különdíjat is nyert vele a cannes-i filmfesztiválon. További drámái is nagy sikert arattak elsősorban Japánban. 1973-ban saját színházat alapított és 14 avantgárd drámát írt színtársulatának. Közben esszéi jelentek meg, zeneszerzőként is tevékenykedett, számos fotókiállítása volt és rádió, illetve tévéjátékokat is írt. Barátok című 1974-es drámáját Amerikában és Európában is bemutatták. Gyakran hasonlították össze Franz Kafka-val, nem véletlenül, hiszen A fal (1951), A negyedik jégkorszak (1959), A homok asszonya (1962), a Másvalaki arca (1964), A feldúlt térkép (1967), A dobozember (1973), a Titkos randevú (1977), A Szakura-bárka (1984) kiérdemlik a “kafkai” jelzőt. További kedvenc szerzői voltak Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Martin Heidegger, Karl Jaspers, Friedrich Nietzsche és Edgar Allan Poe.
A fantasztikum és az abszurd elemeivel varázslatosan bánó Abe Kóbó azért lett világhíres, mert az átlagember kétségbeesett útkeresését, a nagyvárosi élet árnyoldalait, illetve a társadalmi feszültségeket az átlagolvasó számára is érthetően és átérezhetően tudta bemutatni.
Abe Kóbó 68 éves korában 1993. január 22-én, Tokióban halt meg.
Legfrissebb hozzászólások