2001-ben arról döntött a Pékek Világszövetsége, hogy október 16-án legyen a kenyér világnapja. Az elmúlt 21 évben a világnap fő célja, hogy legfontosabb élelmezési cikk, a kenyér jelentőségét, a kenyeret sütő pékek munkáját bemutassa.
A kenyér rövid története
A gyűjtögető életmódot folytató ősember a magvakat először természetes formájában, majd a tűz megismerésével megpörkölve fogyasztottak, de hamarosan rájött arra, hogy a rágás fáradságát megtakaríthatja, ha vízzel megfőzve kását készít. Egyszerűbbé vált munkája, amikor felfedezte, hogy a sokáig puhuló magvakat meg is lehet őrölni, vízzel pedig lepény készíthető. A régészek gyakran találtak olyan nagyméretű lapos edényeket, amelyekben feltehetően lepényeket lehetett sütni. Étkezésre legkorábban árpát és zabot használtak. A rozs a népvándorlás korában terjedt el, a búza pedig a hagyományok szerint Ázsiából származik.
A magyarok már az őshazában a téli szállások környékén étkezési célra gabonát termesztettek. A lepénykészítés fárasztó munkáját asszonyok végezték. A lepényből – azaz a kovásztalan kenyérből – fejlődött ki a kovászos kenyér. Az őrlés is nagy változáson ment át. A malomkerekeket először rabszolgák, majd állatok hajtották. Hamarosan munkába fogták a víz és a szél erejét is. A szélmalmok először 1100 körül Franciaországban kezdtek elterjedni.
A kenyér eredete mondákban, eposzokban, vallásos szövegekben írásos formában megtalálható az asszír, egyiptomi, görög, római írásokban. Megjelenik a fáraók sírjainak díszes falán, a görög frízek életképeiben. A keresztény vallás különös tiszteletet adott a kenyérnek. A vallási szertartásokon a kovásztalan kenyér – az ostya – Jézus testét szimbolizálta.
Aratás az ókori Egyiptomban
A kenyér az idők folyamán a legfontosabb élelmiszer lett és értelmezésében az életfenntartás összes szükségletét jellemezte. Gondoljunk csak a kenyérrel és sóval történő vendégfogadás szokására, a kenyere javát megevő idős emberre, vagy a kenyérgondokkal küszködő szegényekre.
Latin nevét (panis) Pán istentől vette, vagy azért, mert őt tartották feltalálójának, vagy mert az ő formájára sütötték az első kenyereket.
A mai kenyér alapjául szolgáló gabonafélék nem mindig voltak ismertek. 5-10 ezer évvel ezelőtt gyakorlatilag bármilyen növény terméséből valamifajta kenyeret készítettek, ami erre alkalmas volt. Az egyiptomiak a lótuszvirág magtermését gyűjtögették, őrölték, meggyúrták, és hosszú ideig a Nílus völgyiek tápláléka a lótuszkenyér volt.
5000 évvel ezelőttről már olyan bizonyítékok állnak rendelkezésre, melyek szerint Kínában, vagy a magas hegyek között elterülő Tibetben árpakenyeret készítettek. Az árpa hamar elterjedt és nyoma van az egyiptomiaknál, Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában és az ókori rómaiaknál, sőt Amerika őslakosai is fogyasztották.
A búzatermesztés bölcsője Eurázsia. A gabonafélék első tudatos szétválasztását és kezdetleges termesztését a sumerek végezték. Az első búzakenyerek kb. 7000 évvel ezelőtt jelentek meg. A British Museum Egyiptom kiállításán 2000 éves búzakenyér látható. A lepénykenyerek után valószínűleg Egyiptomban született meg a kelesztett kenyér, i. e. 3000 körül. Az ókori görögöknek és rómaiaknak már gazdag kenyérkultúrájuk volt, különleges és ízesített kenyereket is sütöttek; Hippokratész dietetikájában 2000 évvel ezelőtt már 17 féle kenyeret sorol fel.
Pék az ókori Rómában
A kenyér szó az újkori magyar köznyelvben csak a magas, erjesztett kenyeret jelenti. Számos európai nyelvben viszont a megfelelő szó jelentése magában foglalja egyrészt a kenyér régi formáját, az erjesztetlen lapos lepényt, másrészt pedig a kalácsféléket is. A magyar kenyér fogalom az utóbbiakra sosem terjedt ki igazán, a lepénykenyérre viszont igen.
A kenyér valószínűleg ősmagyar kori jövevényszó, korai jelentése, rokon nyelvi adatokból következtetve, ‘kásaféle, darából készült ételféleség’ lehetett. A honfoglalást megelőző, földművelést is magában foglaló életmódban feltételezhető a lepénykenyér készítése, miután az már a földműves neolit kultúrákban rendszeresen jelen volt. A kenyér szó a honfoglalás idején feltételezhetően ezt a lepénykenyeret jelentette, noha a kapcsolatról magyar nyelvi adat csak 1315 körül, egyházi szövegben, maradt fenn.
Amikor az elit kultúrában az erjesztett kenyér megjelent, a kenyér szó jelentését arra is kiterjesztették. A kétféle „kenyér” késő középkori együttélése idejéből származik a pogácsa jövevényszó, amely eredetileg hamuban-parázsban sült lepénykenyeret jelent. A lepénykenyér megkülönböztetésére a szó jól jöhetett. Hosszú távon majd pogácsa lesz a lepénykenyér és kenyér az erjesztett kenyér neve. A 16. század végéig azonban még előfordult az irodalmi nyelvben, hogy körülírással bár, de mindkettőt kenyérnek nevezték. Pogácsakenyér, pogácsás kenyér megjelölés is használatos volt a régebbi forma megkülönböztetésére. A 17. századtól kezdve többé már nem nevezték kenyérnek a lepénykenyeret.
Bár a kenyér szó számunkra manapság elsősorban a kenyeret mint pékterméket jelöli, azonban jelölhet gyakorlatilag bármilyen olyan élelmiszert, mely egy nép vagy népcsoport számára alapvető, napi, nélkülözhetetlen táplálékot jelent. Így hát a nép mindennapi kenyere sokszor nemcsak a gabonából készített kenyér, hanem fák gyümölcsei, gumók és egyéb növényi részek.
Kenyérnek nevezzük azokat a sütemény és húskészítményeket is, amelyek formázása hasonlít a kenyér alakjára. (Pl.: húskenyér, püspökkenyér, gyümölcskenyér stb.) A rizs nagyon jelentős élelmiszer volt évezredeken keresztül Kínában, Japánban, Indiában és általában Délkelet-Ázsiában, sőt ma is sok százmillió ember mindennapi tápláléka és kenyere.
Ismerünk „fán termő” kenyereket is. Ilyen például Afrikában a kenyérfa másfél-két kilós termése, egyes afrikai és indiai népek számára a banán, a datolya, és más pálmák termései.
További érdekességek
-
- Augusztus 20-i nemzeti ünnepünkön 1949 óta az új kenyér ünnepét is megtartjuk. Bár bevezetése politikai akarat és nem szokás vagy néphagyomány útján történt, a „mesterséges hagyomány” találkozott a szélesebb rétegek értékrendjével, így elfogadott hagyománnyá vált ünneplése. Az ünnep jelképe a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér.
- 2011 óta minden év augusztus 20-án Pécsett elkészítik a magyarok kenyerét, melyhez a búzát az egész Kárpát-medencéből ajánlják fel, és a program bevételeiből rászorulókat támogatnak, ezáltal kifejezve a magyar nemzet egységét.
- A Pékek Világszövetsége 2001-ben kijelölte október 16-át a Kenyér Világnapjaként. 2004 óta az a kenyér világnapja alkalmából a Magyar Pékszövetség kiválaszt az ország területén több gyermekintézményt, szociális-és idősotthont, ahol mindenkit megajándékoznak friss kenyérrel, illetve péksüteménnyel.
- A németországi Ulmban található az egyik leggazdagabb gyűjteménnyel rendelkező Kenyér Múzeum.
- A Magyar Pékek Fejedelmi Rendje működtetésében Komáromban, a Monostori Erődben Kenyérmúzeum várja a látogatókat.
***
Kenyeret sütő pék
(1958)
Forrás: FSZEK BUDAPEST GYŰJTEMÉNY /
SÁNDOR GYÖRGY felvétele /Fortepan
A pék (sütő) szakma gyakorlói képesek sütőipari termékek önálló előállítására. A műhelyüket pékségnek nevezik, amely általában árusítóhely is szokott lenni. A pékségek elmaradhatatlan kelléke a kemence, amelyet sütésre használnak. A pék Magyarországon szakmunkás szintű képesítés; 5 év szakmai gyakorlat után mestervizsga tehető belőle.
A pékek által készített termékek:
kenyerek
fehér
félbarna
rozsos
adalék anyagokat tartalmazók
fehértermékek vagy finom pékáruk (zsiradéktartalmuk alapján csoportosítva)
vizes tésztából
tejes tésztából
dúsított tésztából
tojással dúsított tésztából
omlós tésztából
leveles tésztából
egyéb termékek
gyógykészítmények
tartósított termékek
De mit csinál a pék?
- átveszi, majd tárolja a nyersanyagokat (liszt, élesztő, fűszerek, esetleg töltelékek);
- az igények alapján meghatározza a tésztakészítési folyamatot (technológiát), és ennek megfelelően előkészül;
- kovászt készít, és azzal elkészíti a tésztát, majd pihenteti a szükséges ideig;
- a tésztát adagolja, formázza, megtölti, felületkezeli;
- megsüti a termékeket, és ellenőrzi azok minőségét;
- megfelelően raktározza, és kiszállítja a termékeket.
(forrás: wikipedia, szöveggondozás Lenolaj.hu)
PETŐFI SÁNDOR (1823-1849): Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.
Szalkszentmárton,
1845. július 13-21. között
Legfrissebb hozzászólások