1941. április 5-én született TAR SÁNDOR író, szociográfus

Tar Sándor
(Hajdúsámson, 1941. április 5. – Debrecen, 2005. január 30.)

Szegényparaszti családban nőtt fel, gyerekkorától megszállottan olvasott, verseket, történeteket írt. A debreceni gépipari technikumban érettségizett, végzettségét tekintve fegyver, lőszer- és robbanóanyag-technikus volt. Elbocsátásáig az orvosi műszergyárban dolgozott, azután munkanélküliként tengette életét. 1991-től 1999-ig a Holmi szerkesztőbizottságának tagja volt. 2005 januárjában hunyt el debreceni otthonában.

Több tucatnyi elbeszélése, novellája látott napvilágot, de írt regényeket és szociográfiai munkákat is. Elbeszélései a perifériára szorult emberek sorsát örökítik meg, akiket maga alá gyűrt a kilátástalanság és a nyomor. A rendszerváltozás vesztesei ők: munkanélküliek, kiszolgáltatottak, betegek. Figurái többnyire egyszerű, tanulatlan emberek, ám gyakran ábrázolt magasabb végzettséggel rendelkezőket is, akiket a valóság végül rádöbbent erőfeszítéseik haszontalanságára. Művei francia, finn és német kiadóknál is megjelentek.

Legfontosabb művei: A 6714-es személy, Mért jó a póknak?, A te országod, Minden messze van, A mi utcánk, Ennyi volt, Szürke galamb, Lassú teher, Nóra jön, Az áruló, A térkép szélén, Az alku. Gonosz történetek, Te következel.

Nagy Gabriella a Litera.hu irodalmi portálon 2005-ben közzé tett néhány verset, amelyet Tar Sándor írt és küldött el neki. Íme közülük három:

SORSUNK

egy vityillóba benyúló enyhén lekonyuló
konyhai pletyka megtámadott
figyelem
valamennyi őselem ez már nem
nyelem le
van még egy telem
és e levelem
mindössze finom de komoly megfogalmazása érzéseimnek
az érdeke úgy nősténynek mint hímnek
nyomnak már ugyan a kor terhei
de
MINEK A LÉGYFOGÓ könyörgöm
ÉN A PÓK
LEGYEK
SZAPORODJATOK!
élnünk kell

ABSZOLÚT MAGÁNY
megunva saját társaságomat köszönés nélkül elmentem
most aztán nézhetek magam után

SZIMBOLIKUS VERS, AMELYBEN MINDEN VILÁGOS
három ezüstpohár
három üvegpohár
két ezüstpohár
három üvegpohár
egy ezüstpohár
három üvegpohár
három üvegpohár
szívem, lassan semmink sem marad

Budai Éva
(Forrás: wikipedia.hu, Litera.hu)