1875. június 6-án született THOMAS MANN Nobel-díjas német elbeszélő, regényíró, esszéista

Thomas Mann
(München, 1900)

148 éve született Lübeckben nagy múltú és jómódú patrícius családban Thomas Mann a kritikai realizmus hagyományainak kiteljesítője, a polgári humanizmus egyik utolsó kiemelkedő képviselője.

Édesapja, Thomas Johann Heinrich Mann, kereskedő és szenátor, egy 1790-től működő gabona nagykereskedelmi-és szállítócég tulajdonosa volt. Édesanyja, Julia (Silva-Bruhns) Brazíliában született német apa és portugál-kreol anya lányaként. Testvérei: Heinrich, az ugyancsak jelentős író, Thomas, Julia, Carla és Victor. A család jómódban élt, ő később úgy emlékezett vissza gyermekéveire, mint „gondoskodásban és boldogságban” eltelt időszakra.

Thomas Mann 1893-ban Münchenbe költözött, itt fejezte be középiskolai tanulmányait, majd egy biztosítótársaságnál gyakornokoskodott (1894), illetve előadásokat hallgatott a Müncheni Műszaki Egyetemen. Már ebben az időben készített prózavázlatokat és fogalmazásokat, melyek megjelentek A tavaszi vihar (Der Frühlingssturm) című művészeti, irodalmi és filozófiai folyóiratban.

1894-ben jelent meg első novellája, a Bukott (Gefallen), A társadalom (Die Gesellschaft) című folyóiratban.

1895-ben otthagyta munkahelyét és beiratkozott a müncheni Műszaki Főiskolára.

21 évesen, amikor nagykorú lett és havi 160-180 aranymárka zsebpénzt kapott, az ifjú Thomas Mann úgy döntött, megszabadul a tanintézmény kényszereitől és szabad író lesz.

1895-ben testvérével, Heinrich Mann-nal Itáliában ment, ahol évekig éltek.

Heinrich és Thomas Mann
(1900 körül)

Thoman Mann első elbeszélése 1896-ban jelent meg. 1897 májusában jelent meg Friedemann úr, a törpe (Der kleine Herr Freidemann) című novellája. Ugyanazon év szeptemberben adták ki A pojáca (Der Bajazzo) című novelláját.

1898-ban egy évig gyakornok volt a Simplicissimus szerkesztőségében, és részt vett a bátyja által gondozott folyóirat szerkesztésében is. Tavasszal Berlinben került kiadásra novelláskötete, a Friedemann úr, a törpe (Der kleine Herr Freidemann).

1898-ban jelent meg a Mindernickel Tóbiás (Tobias Mindernickel) című alkotása.

1899 júniusában adták ki A ruhásszekrény (Der Kleiderschrank) című novellája.

1900-ban került az olvasók elé az Út a temetőhöz (Der Weg zum Friedhof) című műve.

1900 október elsején kezdte meg a katonai szolgálatát, de decemberben alkalmatlansága miatt elbocsátották.

Thomas Mannt első regénye, az 1901-ben megjelent A Buddenbrook-ház tette világhírűvé. Münchenben vett házat, itt alapított családot Katharina (Katia) Pringsheim-el (1883–1980), aki az első érettségiző nő volt Münchenben. Hat gyermekük született (Erika 1905, Klaus 1906, Angelus Gottfried, azaz Golo, Thomas 1909, Monika 1910, Elisabeth 1918 és Michael 1919). A család polgári jómódban élt, miközben Thoman Mann-nak sorra jelentek meg művei. Európa legnagyobb és legtekintélyesebb polgári íróinak egyike, ünnepelt írófejedelem lett.

1929-ben tüntették ki Nobel-díjjal. Az irodalmi Nobel-díj nem érte váratlanul Thomas Mannt, már évekkel korábban spekuláltak róla, és ő már 1927-ben számított a kitüntetésre. 1929. november 12-én délután érte el a jó hír Stockholmból, de megdöbbent azon, hogy a bizottság csak a Buddenbrook ház című regényére hivatkozott. Valójában ennek oka a svéd irodalomtudós Fredrik Böök, a bizottság „királycsinálója” lehetett, aki a Varázshegy-et nem sokra becsülte, sőt néhány kritikájában el is marasztalta.

Katja és gyermekei
(1919)

A pénzjutalom 200 000 márkát tett ki, ez napjainkban több mint félmillió eurót jelent. Egy részét Mann arra használta, hogy az Erika lánya és Klaus fia által felhalmozott óriási adósságokat kifizesse (Klaus Mann: „Bár semmit nem láttunk belőle, de mégis jobb kedvre derített bennünket”), ebből finanszírozták a házukat, vettek két autót (egy nyitott Buickot és egy Horch-limuzint), a többit pedig befektették. Már Stockholmban azt tanácsolta nekik egy zsidó újságíró, hogy a pénzt „hagyják kint állni”, de el sem tudták képzelni, miért lenne erre szükség.

1933-ban a fasiszta hatalomátvétel után Thomas Mann külföldre utazott azzal a szándékkal, hogy hazatér, de olyan sajtó- és rádióhajszát indítottak ellene, hogy megváltoztatta tervét. Hamarosan müncheni házát lefoglalták, az író lányának csak az ottmaradt kéziratokat sikerült kimentenie, vagyonuk nagy részét elvesztették ingatlanjaikkal és ingóságaikkal együtt.

1936. november 19-én csehszlovák állampolgárságot kapott. Naplójában így írt erről: „Különös esemény”. Néhány héttel később a náci Németország megfosztotta őt és családját német állampolgárságától, illetve visszavonta tőle a bonni egyetem által 1919-ben adományozott díszdoktori címet.

1937-ben, az utolsó budapesti előadókörútjára készült József Attila híres, de az előadástól eltiltott költeménye, a „Thomas Mann üdvözlése”, amely az igazi európai humanizmus képviselőjét köszöntötte.

Thomas Mann Svájcban, a Zürichi tó partján telepedett le. Még ebben az évben válaszolt díszdoktori címétől való megfosztására a Levélváltás Bonnal (Briefwechsel mit Bonn) című munkájával, ami szinte minden európai országban megjelent. Németországban a mű Német klasszikusok levelei. Út a tudáshoz (Briefe deutscher Klassiker. Wege zum Wissen) fedőnévvel látott napvilágot.

Thomas Mann és felesége
(1955 március)

Thomas Mann 1938-ban az Egyesült Államokba emigrált, és a II. világháború alatt szépirodalmi munkássága mellett a rádión keresztül képviselte az embertelenné vált németséggel szemben az emberséges németséget. Még ebben az évben Európa vigyázz! címmel politikai esszéket adott ki.

1952-ben tért vissza Svájcba, és ismét a Zürich melletti Kilchbergben telepedett le.

1955 májusában jelentette meg esszéjét Friedrich Schiller halálának 150. évfordulójára (Versuch über Schiller), és Stuttgartban, illetve Weimarban beszédeket is tartott.

1955. május 15-én a jenai Friedrich Schiller Egyetem díszdoktora lett. Május 20-án Lübeck városa díszpolgárává avatta.

1955 júniusában, nyolcvanadik születésnapját világszerte megünnepelték, frissessége töretlen volt, tervei voltak. Alig néhány hét múlva, júliusban viszont trombózisa lett.

Thomas Mann 1955. augusztus 12-én Zürichben, a Kantoni Kórházban halt meg érelmeszesedés következtében. Augusztus 16-án helyezték örök nyugalomra a Kilchberg-i Temetőben. A világ minden részén úgy búcsúztatták, mint a kor legnagyobb íróját.

JÓZSEF ATTILA: THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj –
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk új ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

„Bárcsak vége lenne már ennek a háborúnak! Bárcsak eltávolíttatnának azok a szörnyű emberek, akik Németországot ide juttatták, hogy aztán hozzákezdhessünk gondolkodni egy új élet megindításán, a belső és külső romok eltakarításán, az újjáépítésen, a többi néppel történő értelmes kiegyezésen és a velük való méltó együttélésen!” – írta Thomas Mann

Thomas Mann főbb művei:
1897 Friedemann úr,a törpe (Der kleine Herr Freidemann)
1897 A pojáca (Der Bajazzo)
1898 Mindernickel Tóbiás (Tobias Mindernickel)
1899 A ruhásszekrény (Der Kleiderschrank)
1900 Út a temetőhöz (Der Weg zum Friedhof)
1901 A Buddenbrook ház
1902 Gladius Dei
1902 Tristan
1903 Tonio Kröger
1905 Fiorenza
1909 Királyi fenség (Königliche Hoheit)
1912 Halál Velencében (Der Tod in Venedig)
1918 Egy apolitikus nézetei (Betrachtungen eines Unpolitischen)
1922 Goethe és Tolsztoj (Goethe und Tolstoj)
1924 A varázshegy (Der Zauberberg)
1928 Kultúra és szocializmus (Kultur und Sozialismus)
1929 Mario és a varázsló (Mario und der Zauberer)
1933 Jákob történtei (Die Geschichten Jakobs)
1934 A fiatal József (Der junge Joseph)
1936 József Egyiptomban (Joseph in Ägypten)
1937 Levélváltás Bonnal (Briefwechsel mit Bonn)
1938 Európa vigyázz!
1939 Lotte Weimarban (Lotte in Weimar)
1940 Az elcserélt fejek (Die vertauschten Köpfe)
1944 A törvény
1945 A szellem nemessége (Adel des Geistes)
1945 Németország és a németek (Deutschland un die Deutschen)
1947 Doktor Faustus
1949 A Doktor Faustus keletkezése (Die Entstehung des Doktor Faustus)
1951 A kiválasztott (Der Erwählte)
1953 Régi és új (Altes und Neues)
1953 A megtévesztett
1954 Egy szélhámos vallomásai (Die Bekenntnisse des Hochstaplers Felix Krull)