Ma 52 éves. Isten éltesse!
Túl fiatal még ahhoz, hogy hosszú életrajzot adjunk róla, bár igen sokat és sokfélét alkot. Afféle tipikus: poeta universale. Egyike azon költőknek, akik az internet világát is igen intenzíven használják. Valamilyen formában mindenki ismeri. Ki a gyerekverseit, ki a humorát, ki a prózáját, ki a kreatív írás tanárát.
6 gyermeke és 4 unokája van. Felesége Bárdos Júlia művészettörténész, Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző unokája. Édesapja Oláh János József Attila-díjas magyar költő, író, szerkesztő 2016-ban hunyt el, édesanyja Mezey Katalin Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró, költő, műfordító öccse Oláh Mátyás szobrászművész, húga Oláh Katalin szintén szobrászművész.
Honlapján Kosztolányit idézi:
„Minden vágyam az, hogy nagy célomat… sohase tévesszem össze a nagy szavakkal, s alázatos, szerény tudjak maradni mindvégig, érzékletes és szemléletes, mint a fű és virág, melynek mondanivalója csak az, hogy él, s egyéb mondanivalója nincs is.”
LACKFI JÁNOS: TANÁRI ÁRIA
Van, aki nem ért valamit
vagy mehetünk tovább?
Mit lehet itt nem érteni,
nyissak egy óvodát?
Kérdés, óhaj, sóhaj, egyéb?
Nem csoportmunka volt!
Én nem állok jót magamért,
ha abba nem hagyod…
Lehet, hogy szigorú vagyok,
de miattad teszem,
hiszen az életnek tanulsz,
és biztos nem nekem.
Megvárom, míg befogja a
száját Kovács Peti,
de tűvel is bevarrhatom,
majd megemlegeti!
Nem árulhatom el, ki volt,
azt sem, hogy mit csinált,
de aki tette, tudja jól,
és szégyellje magát!
Tehozzád képest gyorsvonat
egy reumás csiga.
Mozogjál úgy, mint aki él,
vihogsz, mint egy liba!
Na, csak gratulálni tudok,
ez ám a színvonal.
Szólj, ha befejezted, fiam,
a magánszámodat!
Ő kezdte? Te meg folytatod!
Kipenderítelek!
Mi ez a macskakaparás?
Írásnak nevezed?
Ez nem divatbemutató,
gombold be a köpenyt!
Öltözködjél rétegesen,
még megfázol nekem…
Nem kapsz szemtengelyferdülést?
Hányszor mondjam, ne less?!
Megbukik a szomszédod is
úgyhogy felesleges.
Iskolaundorítiszed
Volt neked, azt hiszem,
Hiányoztál! De kinek is?
Biztosan nem nekem…
Köszönni luxus? Felelés!
Most legyen nagy a szád!
Mással etesd meg ezt, szívem,
én is voltam diák!
Mire vársz, tapsra, kiskomám?
Füleden ülsz talán?
Édesanyád mit szól ehhez?
Tudja egyáltalán?
Mi lenne, ha lélekben is
visszatérnél közénk?
Kérvényt nyújtsak be majd neked,
vagy szóban is elég?
Édeskevés és harmatos
volt ez a felelet,
te hányasra értékeled?
Ne adjunk tippeket!
Csak a jószívemnek köszönd,
kegyelemkettes ez.
Nyertél egy sétát, kisfiam,
irány a szemetes.
Ha még egyszer meghallom ezt,
ugrom az ablakon!
A sok hátul beszélgetőt
ugye nem zavarom?
Habár minden bogár rovar,
Sok rovar nem bogár.
Ha a hülyeség fájna, te
folyton ordítanál!
A pótvizsgán találkozuk,
állítsd le magadat!
Közlöm, van szemem hátul is,
mi megy a pad alatt?
Én ráérek szünetben is,
biztos fontos dolog!
Akkora egyest kapsz fiam,
a naplóból kilóg!
Melyik jómadár mondta ezt?
Gratulálok neki!
Magadtól vagy ilyen zseni,
vagy segít valaki?
A házi feladat magát
majd megírja talán?
Tanárnak szól a csengetés,
ez egy jelzés csupán.
*
Egy kis szubjektív: János ott és akkor volt gimnazista, ahol és amikor én viszonylag fiatal tanár. Szobrásszá lett öccsének pedig osztályfőnöke voltam. 🙂 Ezért választottam legújabb verseiből egy olyat, ami a tanár-létről csihol az olvasóból mosolygást.
És köszöntsük őt egy – talán – kevésbé ismert versével is.
EGYDAL
Egy életem van, egy testem és egy szerelmem,
Kábít a százezer, de nincs miért perelnem,
Hisz szertehord a sok, de sokszoroz az egy,
Mint méhkas, gyűjt emez, az freccsen, mint repesz.
Áttörtetsz a sokon, minthogyha buldózerrel,
Kétoldalt lefordul az útról állat, ember,
Az egybe visszanősz, mint fordított növény,
Mely zárja szárnyait, s megül saját tövén.
Beszippant távoli középpont, fénygolyóbis,
Batyudban mint kötél, felgöngyölve az út is.
Egy szobában leülsz, egy székbe, egy az est,
Leszűröd napodat, kacér ezerszerest.
Bach játszik csendesen benn a szomszéd szobában,
Koccan fakocka, már épül vízmélyi vára,
Rakódik tej-sürű, ezerkubusnyi csend,
Gyöngyházszín mozaik tölti ki a jelent.
Budai Éva
rovatvezető
Fotó: MTI/Czimbal Gyula
*
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások