1907. május 17-én született DSIDA JENŐ erdélyi magyar költő

Dsida Jenő családja körében
(Kolozsvár 1931. január 1.)

116 éve született Szatmárnémetiben Dsida Jenő erdélyi magyar költőnk (eredeti neve: Binder Jenő Emil). Apja az osztrák-magyar közös hadsereg mérnökkari tisztje volt. Dsida Jenő gyermekkorát beárnyékolta az első világháború, majd a román megszállás. Apja, Dsida Aladár orosz hadifogságba került, nagybátyja, akitől keresztnevét kapta, elesett a galíciai harcmezőn. Családja tönkrement, apjának polgári foglalkozást kellett keresnie, így lett az Erdélyi Római Katolikus Státus tisztviselője.

Dsida Jenő kora ifjúságától kezdve költőnek készült, de Benedek Elek fedezte fel és indította el költői pályáján. Tizenhattól húszéves koráig a Cimbora című folyóiratban jelent meg a legtöbb verse és műfordítása. „Elek nagyapó” unokáknak kijáró szeretettel és felelősségtudattal segítette a pályakezdő költőt az önmagára találásban, tehetsége kibontakoztatásában.

Dsida Jenő – szülei akaratának megfelelően – a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, tanulmányait viszont nem fejezte be.

1927-től a Pásztortűz című irodalmi folyóirat szerkesztője volt, 1928-ban Abafáján a báró Huszár családnál házitanítóként dolgozott, később az Erdélyi Helikon belső munkatársa, illetve az Erdélyi Lapok kolozsvári tudósítója lett. Részt vállalt az Erdélyi Fiatalok című folyóirat alapításában is. Verseivel szerepelt az Új arcvonal és Új erdélyi antológia című gyűjteményes kötetekben. Szerkesztette a Keleti Újságot, ahol Anyanyelvünk címmel állandó rovata volt.

Dsida Jenő
(1929)

A fiatal költő szerepet vállalt a nemzetiségi irodalom mozgalmaiban: tagja volt a helikoni íróközösségnek és a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, titkára az Erdélyi Katolikus Akadémiának, valamint a PEN Club romániai magyar tagozatának tagja, az Erdélyi Szépmíves Céh lektora is volt.

A híres marosvécsi összejövetelek Kemény János báró kastélyában szerveződtek, melyhez ő is csatlakozott. A társaság tagjai voltak többek között: Áprily Lajos, Reményik Sándor, Tompa László, Bartalis János, Kós Károly, Bánffy Miklós, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Molter Károly, Karácsony Benő, Tabéry Géza, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Kacsó Sándor, Wass Albert.

Dsida Jenőnek versein kívül egyetlen kisebb könyve jelent meg életében: Magyar karaván Itálián keresztül. Ez egy útirajz, amely az Erdélyi Lapok által szervezett római szentévi zarándoklatról számolt be, olvasmányos stílusban.

Dsida Jenő verseinek többsége vidám, bravúros rím- és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság hirdetésének jegyében íródott. Ő maga így vall erről: “Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban“.

A háború, a trianoni diktátum következménye és fiatalkori szívbetegsége rányomta bélyegét a költő életművére. A részvét, a szenvedőkkel való együttérzés költője volt, aki szeretettel fordult mindenki felé. Visszatérő témái a hazaszeretet, a mély katolikus vallásosság, a szerelem és a halálfélelem.

Dsida Jenő egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus, amit a marosvécsi írótalálkozó résztvevőinek olvasott fel 1936 nyarán. „Mikor befejezte, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly, barázdás arcán hullottak a könnyek, odament Dsida Jenőhöz, megölelte és azt mondta neki: »Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!«” A költeményt évekig szamizdatban, gépírással terjesztették.

Dsida Jenő és Imbery Melinda
(1937)

Dsida Jenő 1936-ban eljegyezte, 1937-ben pedig feleségül vette élete szerelmét, Imbery Melindát, de egy éve sem éltek együtt, amikor a túlhajszolt életmódot folytató, erős dohányos, veleszületett szívbetegségben szenvedő Dsida Jenő egy súlyos megfázás következtében hónapokra a kolozsvári kórházba került, ahol végül 1938 június 7-én “gennyes szívbelhártya-lob”-ban, tragikusan fiatalon, 31 éves korában elhunyt.

Dsida Jenő sírja a házsongárdi temetőben található.