a nemzet költője, a magyar romantika egyik legnagyobb alkotója, aki a magyar irodalom világszerte legismertebbnek tekinthető költője.
Életrajzának egyes részeit már óvodás korától kezdve mindenki ismerheti. Tanítjuk alsóban és felsőben és középiskolában egyaránt. Ő az 1-es számú érettségi tétel. Hallottunk patetikus hazafias verseiről, lírai tájkölteményeiről, izzó forradalmi verseiről, ironikus hangvételű kritikus verseiről, különleges szerelmi költészetéről, népiességéről, ars poeticairól, s persze a János vitézről, A helység kalapácsáról, egyetlen regényéről, A hóhér köteléről, Shakespeare-fordításáról, drámáiról.
Vajon elgondolkoztunk-e azon, hogy ez az életmű, amely kétségkívül a magyar irodalom egyik legnagyobbja, mindössze 7 (!) év termése? Első nyomtatásban megjelent verse 1842-ben A borozó, 1849 júliusában pedig a segesvári csatában elesett. Mindössze hét alkotó esztendő!
Íme egy, azon versek közül, amely iróniájával élesen és szellemesen bírálta az akkori magyar közéletet.
PETŐFI SÁNDOR: OKATOOTÁIA
Van egy ország, úgy híják, hogy
Okatootáia;
Második szomszédja Kína,
Az első Ausztrália.
És ez, hogy Ausztr(ál)iának
Tőszomszédja, vajmi jó!
Nem lopózhatik be hozzá
A civilizáció.
Oh a tántoríthatatlan,
A dicső Ausztr(ál)ia!
Ő magát e gonosztól nem
Hagyja elcsábítnia.
Ő, noha már Kína is kezd
Mendegélni csendesen,
Ő még most is, mint a szikla,
Áll erősen egy helyen.
Áldd a sorsot, áldd az istent,
Okatootáia,
Hogy Kínán is tul vagy még, hogy
Szomszédod Ausztr(ál)ia.
Boldog ország! mert bár érzi
A szükség sok nemeit:
Legalább egy, és a fő, a
Lelki-szükség nincsen itt.
Szerény állat itt a lélek,
Nem kér szénát, abrakot;
Mint szamár a gazt: zabálja
A kalendáriomot.
Aminek következtében
Nem nagy számmal lelhetők
A költők, müvészek és más
Kapa-kaszakerülők.
Az pedig, ki bolond fővel
Erre szánja el magát,
Csináltasson egy szép szekrényt
S zárja bele… a fogát.
Minthogy ezen mesterségnél
Fölösleges itt a fog;
Harapnia nem leszen mit,
Legfölebb csak nyelni fog.
Megvan itten az a szép is,
Hogy különvált s nem vegyes
A bagarja s a kutyabőr,
A paraszt és a nemes.
Kutyabőr! ez itt a fő-fő,
Becsben párja nincs neki,
És ezért sok úri ember
Saját testén viseli.
De habár rangjával kissé
Nagyra van az úri rend,
Nem mondhatni, hogy nem gondol
A köznéppel odalent;
„Nyisd ki markod, mind a kettőt,”
A paraszthoz ígyen szól,
„Nyisd ki markod, jóbarátom,
Nesze semmi, fogd meg jól.”
Azzal vagdalkoznak némely
Nem t’om milyen emberek,
Hogy ez országban nyilvános
Épületek nincsenek.
Mit? nyilvános épület nincs?
Hát az akasztófa mi?
S ezt bizony majd minden falu
Határában láthatni.
Oh e nemzet büszke nemzet,
Épen erre tart sokat,
S ebben talán fölül is múl
Minden más országokat.
Virágozzál, dicső ország,
Nagyratermett náció,
S még soká ne háborgasson
A civilizáció!
*
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások